"Nem arról van szó, hogy elkerüljük a gondolatot, hanem egy másik gondolatot találjunk."

Lássuk be. Ha tetszik, ha nem az életben maradáshoz enni kell!
Ma voltam a pszichiáternél és mondott dolgokat amin elgondolkodtam. (Bár nem tudom, hogy erre akart-e kitérni..)
Nálam a szüleim haragja (?) nagyobb erővel győz, mint három embernek az "Egyél!"  kérése.
Le kell győznöm, vagy csupán enyhíteni azt az érzést, azt a haragot és önutálatot, amik bizonyos helyzetekben elöntenek és befolyásolják a gyógyuláshoz való döntésemet.

Meg kell találnom azokat a dolgokat, amik erőforrást jelenthetnek számomra. Azok a dolgok, amiktől erősebbnek éreztem magam és értelmet találtam a gyógyuláshoz.

A barátaim.  Amióta középiskolás lettem, nem zárkózom el a társaim elől és ezáltal sok sok új és nagyon jó barátokat szereztem.
A folyamatos hülyéskedések, nevetések.. A közösen töltött idők és kirándulások hatalmas erőforrást jelentenek számomra.
Ha nem lenne elég energiám, nem tudnák velük lenni. Ha leépülnék, betegnek tekintenének.
Miért válnék meg tőlük és sok jótól, amiket tőlük kapok?

A jövőm. Hogyan lehetnék cukrász, ha nem kóstolok és nem bírom el a nehéz eszközöket? Hogyan lehetnék sikeres a zenében? Hogyan állhatnák színpadra és énekelnék a közönségnek, ha nincs energiám?
Mégis, miért dobnám el a jövőmet a betegségemért?

A blogom. Hihetetlenül öngyógyító és ugyanakkor hasznos tud lenni. Nagy örömmel tölt el, mikor meglátom, hogy a blogomat egyre többen olvassák. ❤

A gyógyulásom története, nehézsége és sikere....

és remélem, hogy ezzel is tudok segíteni azoknak, kik beléptek az evészavar labirintusába, ahonnan nehéz megtalálni a kiutat.  Légy erős és ne add fel!