A mai nap hatĂĄrozottan Ă©s bĂŒszkĂ©n kijelentem, hogy bĂŒszke vagyok magamra!
A mai nappal egy mĂ©rföldkövet Ă©rtem el, mert ma van fĂ©l Ă©ve annak, hogy rĂĄlĂ©ptem a gyĂłgyulĂĄshoz vezetĆ Ăștra Ă©s pĂĄr nap mĂșlva annak, hogy elkezdtem a recovery blogomat.
Egy pro-ana blogon azt olvastam, hogy az illetĆ mĂĄr nem szeretne tippeket osztogatni Ă©s mĂĄsokat buzdĂtani a fogyĂĄsra, ellenben Ć maga nem prĂłbĂĄlkozik meg a gyĂłgyulĂĄssal, mert Ășgy gondolja kĂ©ptelen rĂĄ. Ez abszolĂșt rossz gondolkodĂĄs, mert a felĂ©pĂŒlĂ©s mindenki szĂĄmĂĄra lehetsĂ©ges!
Nem hittem volna pĂĄr hĂłnappal ezelĆtt, hogy kĂ©pes leszek leĂrni ezeket a mondatokat. De fĂ©lĂ©v alatt annyi minden megvĂĄltozott a gondolkodĂĄsomat Ă©s az Ă©letemet tekintve, hogy mĂĄr kĂ©pes vagyok elhinni azt, hogy van kiĂșt az evĂ©szavarok Ă©s a mentĂĄlis betegsĂ©gekbĆl. Ne feledjĂŒk el, hogy a vĂĄltozĂĄs lassan, kis lĂ©pĂ©sekben törtĂ©nik. Semmi sem megy egyik naprĂłl a mĂĄsikra. Ez egy folyamat. Ăs Ă©n haladok.
A legnehezebb kihĂvĂĄs az egĂ©sz folyamatban az az, hogy megvĂĄljak azoktĂłl a rossz szokĂĄsoktĂłl, amikkel több mint egy Ă©vig Ă©ltem. Ezek a dolgok mĂ©g mindig nehĂ©zsĂ©get okoznak, de megkönnyĂti az egĂ©szet az a gondolat, hogy ezeket nem folytathatom, mert csak tönkretesznek! De talĂĄn itt lehet a baj, hogy tetszik az a gondolat, hogy "tönkretesznek."
Dolgok, amiket mĂĄr sikerĂŒlt legyĆzĆm
kalĂłriaszĂĄmolĂĄs; sĂșlymĂ©rĂ©s; tĂșlzott testmozgĂĄs; Ana; megvĂĄlĂĄs a pro-ana fĂłrumoktĂłl Ă©s az ott megismert emberektĆl.
Ăgy Ă©rzem, hogy sokkal boldogabb vagyok Ana nĂ©lkĂŒl, mert mĂĄr nem tudja megmondani nekem azt, hogy mely Ă©teleket fogyaszthatom. Nem engedem meg, hogy Ășjra az elmĂ©mbe fĂ©rkĆzzön, hiszen most Ă©n irĂĄnyĂtok. Nem engedem, hogy elhitesse velem azt, hogy "az egyetlen, ami erőt adhat, az a fogyĂĄs."
Ana sohasem fogja tudni megadni nekem azt az örömöt, amire szĂŒksĂ©gem van! Ellenben örömet tudtam szerezni azzal, hogy megettem azt a pizzĂĄt minden bƱntudat Ă©s rossz Ă©rzĂ©s nĂ©lkĂŒl, mert kĂ©pes vagyok legyĆzni a hangokat a fejemben; hogy elmentem a barĂĄtaimmal szĂłrakozni Ă©s nem utasĂtottam vissza az Ă©teleket-italokat; hogy a tankonyhĂĄn egyĂŒtt Ă©lvezhetjĂŒk azokat az Ă©teleket, amiket közösen kĂ©szĂtettĂŒnk.
MĂĄr nincs szĂŒksĂ©gem egy thigh gap-ra a lĂĄbam közĂ©, a vĂ©kony karokra Ă©s a kilĂĄtszĂł bordĂĄkra. Kezdem Ășjra elfogadni a kĂŒlsĆmet Ă©s Ășgy szeretni, mint rĂ©gen. Mert ez az Ă©n testem Ă©s szeretem. TĂĄplĂĄlnom kell. ❤

TermĂ©szetesen itt nem Ă©r vĂ©get az utam, mert mĂ©g mindig van elĆttem feladat. MĂ©g mindig van mit legyĆznöm Ă©s helyrehoznom az Ă©letemben azokat a dolgokat, amik az Ă©vek alatt kisiklottak a helyĂ©rĆl.
MĂ©g nem sikerĂŒlt vĂ©get vetnem az önbĂĄntalmazĂĄsnak, az önutĂĄlatnak. MĂ©g nem javult meg a csalĂĄddal valĂł kapcsolatom. HosszĂș Ășt ĂĄll mĂ©g elĆttem, de tudom, hogy kĂ©pes vagyok vĂ©gigcsinĂĄlni. Hiszek magamban!
Sohasem fogom azt mondani, hogy a felĂ©pĂŒlĂ©s egy egyszerƱ folyamat. Nem fogom cukormĂĄzzal bevonni neked, mert az az igazsĂĄg, hogy ez egy kemĂ©ny dolog Ă©s pokolian kell megkĂŒzdened.
De a jĂł hĂr, hogy..........teljesen megĂ©ri harcolni.
Nincsenek megjegyzések:
MegjegyzĂ©s kĂŒldĂ©se