Írj egy listát azokról a dolgokról, amik jobbá fognak válni. Kezdj magaddal.

Április 2. Posztolj egy olyan képet, ami inspirál a felépülésben

Amikor a Tumblr-on megláttam és nézegettem ezt a képet, annyira megérintett belül, hogy le kellett mentenem.
Szomorú, hogy a társadalom többsége elítéli azokat az embereket, akik egyáltalán nem nádszál alakúak vagy csak nincsenek megáldva egy vékony testalkattal. Ez érdekes, hiszen régebben a "telt alkat" jót jelentett, mert az annak a látszatát keltette, hogy volt mit enni. De manapság már csak a média is segít abban, hogy az emberek azt hidjék magukról, hogy csak akkor állhatnak a társadalmi hieararchia tetején, ha az illető "tökéletes", karcsú/vékony testtel rendelkezik. Márpedig a "Thigh ghap" régen kiment a divatból.
De amikor ránézek erre a képre és látom azt, hogy egy "teltebb" nő ennyire boldog; örül és kölcsönös szerelemben részesül, elgondolkodom azon, hogy nem a kinézeten van a hangsúly. A boldogságot nem (csak) a soványság és a kilátszó kulcscsontok teremtik meg. Nem. Annál sokkal több. És a képen szereplő nő egy boldog, szép és elégedett nő, kit nem a kinézete érdekli, hanem az, hogy jól érezze magát a testében és az életben.
Szeresd önmagad és légy hálás a testednek, mert ő az, aki magába zárja minden jó tulajdonságodat! 

Április 3. Számodra mi a legnehezebb kihívás a gyógyulásban?

Az evészavar csak egy tünet. A kialakulásának az oka rengeteg tényezőből áll, és ez mindenkinek mást jelent. A kórházból a csoporttársam egy egyszerű diétával kezdte, valaki csak (túl) sovány szeretne lenni. Valaki tudat alatt nem lefogyni, hanem elfogyni szeretne. Valaki nem az élete felett találja meg a kontrollt, hanem az evésben. Valaki csak a tökéletességet akarja elérni, tökéletes test, tökéletes élet, tökéletesség. "És a tökéletességnek ára van."  Ebből mind egy evészavar alakulhat ki.
De számomra mit jelent az evészavarom? Büntetést. Több éven keresztül gyilkolom magam különféle módon. Vagdosás, karmolás, ütés, önbénítás (gyógyszerek) és éhezés.  Annyira belemélyedtem és megszokottá vált, hogy fogalmam sem volt mostanáig, hogy az önbántalmazást is úgy kell legyőznöm, (vagy, hogy egyáltalán le kell győzni) mint az anorexiát. De a kérdés felmerül, hogy egyáltalán le akarom én győzni vagy nem? (önbántalmazás)
Számomra a legnehezebb kihívás a gyógyulásban (és talán az életemben), hogy elhitessem és meggyőzzem magam arról, hogy én is megérdemlek dolgokat. Megérdemlem a jót, megérdemlem a szeretetet, megérdemlem a barátokat és a boldogságot. Megérdemlem az ételt. Megérdemlem az életet. Nem tudom, hogy az utam során hol ragadt be az egész úgy, hogy már sikerült meggyőznöm magam arról, hogy "én nem érdemlek meg semmit; tönkre teszem mindenki életét; én vagyok a világ legrosszabb embere." De úgy hiszem, hogy itt kell nagy levegőt vennem és elhatározni magam afelé, hogy változtatnom kell, mert ez így nem helyes. Egyáltalán nem helyes az, amiket gondolok magamról, még ha nem is akarom elhinni, hogy ez "nem így van!" és az sem helyes, hogy tavasszal hosszú ujjúba járok, mert szétvagdostam magam. El kell hinnem magamról, hogy megérdemlem és jogom van ahhoz, amikhez mindenkinek joga van és megérdemel. Én is ember vagyok és csak egy életem van. És az életem felett csak én dönthetek és dönthetem el, hogy mit kezdek vele. Megélem vagy csak túlélem?