Tudom, hogy nem szabad aggódnom amiatt, ami történhet. A legjobb dolog számomra az, hogy erőfeszítést tegyek afelé, amit szeretnék. (10 napos recovery kihívás)

🐰Boldog nyulat és egyben április elsejét!🐰

Már csak egy nap és Húsvét. Túl vagyok a húsvéti süti sütésen, amit a húgommal csináltunk és büszke vagyok a végeredményre. 
Idén már nem fog nekem parancsolni Ana és megmondani, hogy mit ehetek és mit nem. Nem lesz rág-köp módszer, kalóriaszámolás, testmozgás, purgálás. 

A napjaim ismét nehézkesek és nehezen tudom átvészelni őket, de erős vagyok. Bírom. Még. 
 Az étkezésem újra felborult és rendszertelen, ami nagyon rossz és kellemetlen érzéssel tölt el. Erősen összpontosítok a nemevésre, amiről tudom, hogy nem helyes, de már nem megy az éhezés (vagy nem akarok már éhezni?), mint korábban és eszek. Eszek, eszek és eszek. Szégyenlem.
 A pszichológusnál töltött múlt alkalom nem volt kellemes. Mindannak ellenére, hogy rengeteg dolog volt bennem, amiről beszélni szerettem volna, nem mondtam egy szót sem. Semmiről. Semmit. Ez egyenlő az időpazarlással és a pénzkidobással. Nagyon rosszul érzem magam miatta, de főleg a tudat miatt, hogy legközelebb csak három hét múlva találkozom vele. (...)
 Mindemellett összetörtem a telefonom és ezzel együtt elveszett az összes írásom is.

 Hogy koncentráljunk a pozitív dolgokra is, elkezdtem az áprilisi "10 napos RECOVERY kihívás"-t, amiről megfogadom, hogy végigcsinálom. Emellett elkezdtem írni, hogy a napjaimban mik azok a jó dogok, amikre koncentrálnom kell.   

Április 1. Mit jelent számodra a felépülés?

Tisztaság; boldogság; újjászületés; élet. Sohasem gondolkodtam azon, hogy milyen lehet mindenféle önbántalmazás, önvádlás és szomorúság nélkül élni. Sohasem képzeltem el, hogy milyen lehet az élet pozitív oldalán élni, mert az évek elteltével folyamatosan újabb és újabb szürke és kilátástalan sűrű köd vett körül, amik befolyásoltak engem és a mindennapjaimat. Csak segítséggel tudtam kilépegetni ezekből a mély állapotokból, de mára már 4-5 év elteltével (sok-sok pszichológus-pszichiáter, pszichiátria, terápiák) megismertem magam és megerősödtem. Már képes vagyok meglátni a jó dolgokat, örülni, barátkozni és segítséget kérni. Már önmagam vagyok és megtaláltam az utamat. 
De még mindig nagyon nehéz megbarátkoznom és szeretnem önmagam. Úgy érzem, hogy túl sokáig éltem egy olyan gödörben, ahol a keserűség és a saját démonjaim majdnem felemésztettek belülről. Megszoktam ezt az állapotot és félek elengedni. Mert jó lenne nekem? És azt nem érdemlem meg? Azt érzem, hogy szükségem van a mélypontra. Kell, hogy fájjon. Ez tesz azzá, aki vagyok? Még nem találtam meg a válaszokat a kérdésekre, de az evészavar elvezetett egy olyan állomására az utamnak, ahol fel kell tennem magamnak a kérdést: Mit is szeretnék én valójában? Élni vagy csupán lenni? Élni vagy nem lenni?
Azt hiszem, ez a kérdés a legfontosabb kérdése egy kezdethez. És én élni akarok! Nem csak lenni, hanem élni!! Élni szeretném az életemet, követni és elérni az álmaimat, új pozitív kapcsolatokat teremteni, jó tanulmányi eredményeket elérni, nyelveket tanulni, bejárni az egész világot és minden mást. 
De ezt egy evészavarral nem lehet! Egy evészavarral nem élet az élet, mert az evészavar megfoszt mindattól, ami az életet jelenti. 
Ezért a jelenlegi feladatunk az, hogy elfogadjuk és szeressünk magunkat úgy, ahogyan Isten megteremtett minket. Nem vagyunk egyformák és ez így van rendjén. Mindenki úgy szép, ahogyan van. A soványság nem szép, nem mindenki szereti. Ezeket a dolgokat soha se felejtsük el!