Mostanában elég rossz időket élek és ebben a pár napban észre vettem egy változást az étkezésemben, ami megrémiszt.
A koplalásból átváltottam haragzabálásba, amire korábban sosem esett példa, hisz az éhezés segített elnyomni a nehézségeket és a fájdalmakat, amikkel nem tudtam megküzdeni.
De most mégis mi történt???
1. Ez a pszichiáter szerint biztosan egy jó(bb) dolog, hisz ebben a lényeg a lényeg: Eszek!
A pszichológus szerint ez egy kevésbé jó dolog, de a mostani helyzethez és állapothoz viszonyítva egy "normális" reakció. (Akkor ez most jó vagy rossz? )
2. Nem érzek félelmet és bűntudatot.
Helyesbítve az elmúlt hónapokhoz képest tompult a bűntudat érzése, de a félelem maradt.
Mi van, ha nem tudok mértéket tartani? Mi van, ha nem tudom abbahagyni? Mennyit fogok hízni? Még kövérebb leszek?
Olyan sok kérdés van bennem, de amitől a legjobban félek: mi lesz velem az evészavarom nélkül??Talán ez az egyik oka annak, amiért félek és nem állok készen teljes mértékben arra, hogy megváljak az evészavaromtól.
Amint elkezdődtek a falásrohamok, amiket nem tudtam (tudok!) abba hagyni és nem-et mondani nekik, megijedtem az egésztől.
Megijedtem az evéstől.
Talán mégsem akarok meggyógyulni... Mi lesz velem a gyógyulás után?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése