Ez már a harmadik nekifutás és igyekszem ezt sokkal tovább bírni, mert erősebb vagyok, mint az étkezési zavarom! Bár a késztetés, a csábító gondolat még mindig ott motoszkál a fejemben, ami azt mondja, hogy "Hagyd ki a reggelit. Hagyd ki az ebédet. Ne egyél egész nap." De NEM!
Ennem kell! Ennem, ennem, ennem kell!
Ennem kell, hogy letudjam győzni az evészavaromat; ennem kell, hogy legyen energiám; ennem kell, hogy legyen erőm a tanuláshoz; ennem kell, mert a szervezetemnek szüksége van rá!
Ennem kell, mert én is megérdemlem az ételt!
A mai napom egészen jól telt mindaddig, míg el nem érkezett az uzsonnaidő. Sokáig vacilláltam a zabkása (202 kalória) és a tejbegríz (rengeteg kalória) között, de szembe mertem nézni a félelmeimmel és a mindenféle rossz érzésekkel, így a tejbegríz mellett döntöttem. És most bűntudatom van, utálom magam, beszennyeztem a testemet ilyen cukros, hizlaló vacakkal!
Nem tudom mikor múlnak el ezek a rossz érzések, de bármennyire is erős a késztetés, hogy az egész holnapot végig koplaljam, meg az utánit és utánit (és így tovább....) készítettem zöldséges gofrit😋😋😋, amiből az egész napom állni fog, hiszen egész nap programjaim lesznek és a szervezetemnek szüksége lesz a kalóriára!
Kalória = Energia!!!
De nézzük meg a dolgok jó oldalát is:
A haragzabálásom mindössze három nap után elmúlt és ezzel együtt elkezdtem apránként kilépegetni ebből a nehéz időszakomból, amibe belecsöppentem.
A haragzabálás miatt, (ahogyan erről már írtam) megijedtem, de megnyugtat az a tény, hogy nem lehet egyik napról a másikra rászokni valamire.
Első számú cél:
- 1 teljes hét végigcsinálása a strukturált étrenddel
"Az érzések csak látogatók, hadd jöjjenek és menjenek."
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése