Hogyan mondjam el?

Már napok óta engedem magamnak a forró vizet a kádba ami égeti a testemet, a rengeteg habbal, amivel befedem undorító testemet és átgondolom a szánalmas életemet, miközben sírok....

Még nem állok készen az igazi és teljes lezárásra. Fel kellene hagynom az összes Pro Ana-Mia ismerőseimmel, fel kellene gyújtanom, az összes anorexiával kapcsolatos dolgokat (napló, rajzok, tippek, kalória keretek), törölnöm kellene a Pro Ana blogomat.
Miért nem megy? Miért akarok még bármit is Anától? Miért nem akarok teljesen megválni tőle??
Nincs motivációm, nincs erőm. Egy helyben toporgok újra mindaddig, amíg nem kapok valami segítséget.

A legjobb és egyetlen barátom Ana volt, de mára már a legnagyobb ellenségem!!!
Tudom, hogy semmi jót nem nyerhetek tőle. (...)
Meg kell birkóznom a súlygyarapodással, az evéssel (ami baromi rendszertelen), a negatív érzelmekkel. De nem megy egyedül!! 

Már egy hete beleestem ebbe a mély, érzelmekkel teli gödörbe és még mindig nem találtam meg a menekülési módszert.
Újév első hetében találkozom majd a pszichiáteremmel és a pszichológusommal. A pszichológusommal egy alapos étrendet fogunk kialakítani, de a pszichiáteremnek nem tudom, hogy mit mondjak...... Hogyan kezdjem el???

Annyi érzelem van most bennem, amik túlságosan elárasztanak engem és nem tudok megszabadulni tőlük... Nem vagyok jól! Nem látszik, de nagyon nem vagyok jól!

Az az igazság, hogy kevés gyógyuláshoz kapcsolódó blogokat és oldalakat lehet találni a Pro Ana-Mia oldalakhoz képest és nem tudom, hogy egy gyógyulással kapcsolatos blogot hogyan kell működtetni. Azt érzem, több a kudarc, mint a győzelem az én esetemben.

De igyekszem kevesebb negatív és több győzelmes napokat írni. 💗

"Tudod, a tél után mindig a tavasz jön, minden fájdalom egyszer elköszön."

[Mélypont] Két világ közt állok és keresem azt az utat, ami segít egy búvóhelyhez vezetni, ahol el tudok bújni minden választás, érzelem és probléma elől. Elbújni az egész világ elől.
Bárcsak megtudnám állítani az időt addig, amíg rendbe nem jön minden!
Elfáradtam. Belefáradtam ebbe a mindennapos küzdelembe. Nem vagyok jól és újra vissza akarok térni a rossz szokásaimhoz.

Inkább nem ettem csak hogy nekem jobb legyen.

Most eszek azért, hogy nekem jó legyen.

De NEM! Sehogy sem jó, sehogy sem érzem jól magam. Az evészavarom próbálja elhitetni velem újra, hogy nem ez a helyes, nem vagyok (elég) jó!
Jelenleg semmi sem motivál a gyógyulásra. Nem tudom, mitől lenne jobb.. Egy alapos étkezési rend? Többet legyek a barátaimmal? Több támogatásra lenne szükségem? Nem tudom, fogalmam sincs.....
HELP!

"Legjobb gyakorlatok" az evészavar gyógyulásához az ünnepek alatt

Sok ember számára az ünnepek "a legcsodálatosabb időszak az évben", ahogyan a családok összegyűlnek, hogy megoszthassák a szezonális ételeket és ünnepeket. Az olyan emberek számára, akik gyógyulnak és evészavarban szenvednek, mint például anorexia, bulimia vagy mértéktelen evészavar , az ünnepek számos akadályt és kihívást jelentenek. A megfelelő előkészüléssel, egy erős támogató csapattal, valamint egy magas szintű motivációval az ünnepek sikeres diadalává válhatnak a gyógyuláshoz való utazáshoz.

Az egyik legfontosabb kulcsa a gyógyulás fenntartásának az ünnepek alatt, egy struktúrát tartalmazó terv előkészítése.
Hasznos lehet előre tudni, hogy a családi összejövetelekben milyen ételek szerepelnek a menüben és hogy a vacsora mikor kerül felszolgálásra. Kétségtelenül, lesznek számos csábító vagy akár szorongást okozó ételek minden családban. 
Egy olyan struktúrált terv, ami összhangban áll egy gyógyulás alapú magatartással, segíthet biztonságot teremteni ezekben a kockázatos helyzetekben.

Sok ember várja az ételt az ünnepnapokon. A hagyományos családi receptek, aprósütemények tálcái és étvágygerjesztő, végtelen családi büfékben lévő ételek... Az evészavarral küzdő egyének számára hihetetlenül nehéz az ilyen tiltott és gyakran csábító ételek jelenléte. Azok, akik az anorexia nervosa-ból lábalnak, meglehetősen szorongóvá válnak a gazdag és kényeztető ételek fölött, amik jellemzően korlátozni kezdik az evést.
Azok számára, akik bulimia nervosával vagy a mértéktelen evészavarral küzdenek, a napot állandó kísértéssel töltik, hogy túlzásba vigyék. Ez a kísértés gyakran vezethet a kontroll elvesztéséhez és a szégyen vagy bűntudat érzéséhez.

Az ünnepi étkezések időzítése szintén fontos eleme a terveknek. Az evészavarból gyógyuló embereknek fenn kell tartani egy meghatározott és strukturált étkezési szokást a nap folyamán. "Szárnyalj" csak nem sikerül! Néha hajlamosak keveset enni (korlátozni) a "nagy étkezések" előtt, de ez a stratégia gyakran történik meg és visszanyerik az egyének veszélyérzetét vagy a napi korlátozást a nagy étkezések alatt. Nagyon speciális és felépített terv kell ahhoz ,hogy milyen ételt egyen és ezt fokozza ami kifejezetten fontos, hogy mit eszik.

Egy másik kulcsfontosságú elem, amely segít abban, hogy egy személy biztonságban maradhasson az ételekkel az ünnepek alatt, egy erős támogató csoport igénylése. Az egyénnek a gyógyuláshoz egy (lehetőleg több!) asszisztensre (segítségre) lehet szüksége a nap folyamán. Ez a kijelölt személy az étkezések alatt nyújthat segítséget azáltal, hogy támogatja az étkezés alatt; mint egy monitor, felügyeli a viselkedést, ami az evészavar tüneteihez vezethetők (pl. falás, mosdóba menés közvetlenül evés után, korlátozás, stb.) Ez támogató személy segíthet a gyógyuló egyénnek a strukturált étkezési terv követésében, segíti az adagok meghatározásában, és ösztönzi a gyógyulás alapú viselkedésre. Továbbá, ez az egyhangú támogatás segíthet enyhíteni a kínos beszélgetések, kérdéseket a kíváncsi családtagoktól. Rendkívül hasznos a gyógyuló egyénnek, hogy az asszisztens, aki segít eligazodni és potenciálisan enyhíteni a kellemetlen megjegyzéseket ,fogyókúrát, fogyást/hízást, evést vagy az étkezési zavarokat. Ez a személy is segíthet felkészülni az ünnepre, telefonon érdeklődhet, megkérdezi a menüt, dönt az étkezési időkről, és oktatja a családtagokat azzal, hogy megmagyarázza és megosztja, hogy "mit tehet" és "mit nem tehet" a nap folyamán. (lásd az alábbi listát)

Ahhoz, hogy a gyógyuló egyén sikeresen túlélhesse az ünnepeket, emlékeztetni kell a motivációra. A motiváció központi szerepet játszik minden sikeres lépéshez és a gyógyulás sem kivétel. Az egyéneknek egy listát kell írni a motivációikról, ismerniük kell a múltbeli nehézségeiket, tanulniuk kell a hibáikból és fel kell ismerniük fejlődésüket és sikereiket. Sokak számára a család és szeretetteik egy egy fő motiváló. Maga az ünnepség is lehet egy motiváló forrás, amikor összegyűlnek a szezonális ünnepeken. 

Az ünnepi szezon ugyan olyan stresszes lehet, mint csodálatos. Azok számára, kik evészavarból gyógyulnak, a nap számost kihívást jelenthet. Az alapos tervezés, egy erős támogató csapat és a belső motiváció lehetővé teszi a gyógyuló egyénnek, hogy élvezze a szezonális ünnepeket és rájöjjön, hogy a "csodálatos élet" élése és az egészsége hasznosabb.

Néhány "mit tehetsz" és "mit nem tehetsz" az ünnepeken

Mit tehetsz

• Kövesd a struktúrált tervet
• Találd ki előre a menüt
• Határozd meg az étkezés idejét és helyét
• Kerüld a kövérségről, diétáról vagy az ételről való beszélgetéseket, ami nyugtalanítható lehet.
• Legyél magabiztos azokkal az emberekkel, kik nyomást gyakorolnak arra, hogy egyél/ne egyél
• Térj vissza a struktúrádhoz, ha az evészavar viselkedési formái megjelennek
• Van egy "kilépési stratégia", ha a dolgok túlságosan nyomasztóak
• Javasoljunk és fejlesztjük a családi hagyományokat, amiknek nincs köze az ételekhez (éneklés, játékok és tevékenységek)
• Tervezz egy különböző ételekből álló listát, ami segít megelőzni a túlfogyasztást a "tiltott listából"

Mit nem tehetsz

• Félj segítséget kérni
• Fojtsd el az érzelmeket vagy leplezd az érzelmeidet
• Ünnepelj alkohollal: ez csökkenti a gátlást és a struktúrált tervhez való ragaszkodást
• Ajánlat, ha túl stresszes
• Ajánlat sütni/főzni, ha túl csábító

Forrás → ITT találod

It's Christmas Time 🎁🎄

 

Boℓdog Karácsonyt! 😍🎄🎁

Bevallom, egy kicsit aggódom a karácsony miatt.
Ez lesz az idei legnagyobb kihívásom: mások előtt enni, mértéket tartani az evésben, nem aggódni az ételek és a számok miatt.....
Holnap lesz egy családi ebéd (a mindenki előtt evés ) és izgulok.

"Mond velem: Nem hagyom, hogy az étkezési rendellenességem tönkre tegye az ünnepemet!"

"Ne szabályozd az ünnep utáni napot. Ez is csak egy nap és még mindig annyi tápanyagra van szükséged, mint amennyit az előző nap ettél."

A húgommal csináltunk egy listát, amiket a szünetben kötelezően meg kell csinálnunk. 📋😸👌
Muszáj, hogy a szünetben törődjek magammal és kipihenjem ezeket a borzalmasan nehéz és fárasztó napokat, hogy az újévet tiszta lappal kezdethessem. (Mintha kicsit önzőség lenne.. 🙄)


Tegnap kezdtem a nagyüzemű sütést, amit ma délután sikerült befejeznem. 😋🍪

Sütés - főzés ✓
Karácsonyfa díszítés ✓ 🎄🎀

Félek, hogy karácsony alatt 1 kg-t is hízni fogok. Nem tudom, hogy hirtelen miért kezdett el érdekelni a mérlegelés, de ez nem tetszik.

"Szeresd a tested.

Téged nem határoz meg a súlyod"

Jelenleg nagyon tele vagyok és ez nem jó érzés. Ki kell találnom valami módszert, amivel mértéket tudok tartani és jól érezni magam. 

Holnapi terv:      Reggeli
                             Családi ebéd ✓
                                Vacsora ?
                              + hullahopp

"A nehézségek a célhoz közeledve fokozódnak." (1/2)

Sajnos elég kevés időm volt írni és összeszedni a gondolataimat, de most újra itt vagyok és szeretném megosztani veletek ezt az ismét nehéz hetemet.

Ez a hetem is egy érzelmi hullámvasút volt.
Sokszor azt érzem, hogy túl könnyű ez a folyamat, mint hittem, de aztán hatalmasat kell, hogy pofára essek ahhoz, hogy rájöjjek, ez nem így van.

Nem tudom miért, de valahogy a napjaim végén mindig történnie kell valaminek, ami segít befolyásolni a gyógyulásban.
Egyik este apámmal sikerült veszekednem, amitől nagyobb ordibálás után elértem azt a pontot, hogy: Nem érdemlem meg az ételt!
Az evészavar mindenkinek mást jelent, mindenki máshogy éli meg. Számomra az evészavarom egy belsődleges dolog.

Vajon mások hogyan csinálják? Miért nem érzik magukat bűnösnek, miután lógtak az óráról, kirúgták a munkahelyéről, beszólnak egy ártatlan és magatehetetlen embernek? Miért nincs bűntudatuk, miután ezeket elkövették? Hogyan bírnak enni bűntudat nélkül mindezek után??

Annak ellenére, hogy fél óra után bejött hozzám apu, hogy bocsánatot kérjen, én még mindig bűnösnek érzem magam.

(Bűn → bűnhődj = nem ehetsz, nem ehetsz, nem ehetsz, nem ehetsz!)

35 óra után ettem újra, majd pár napig rosszul éreztem magam az egésztől.
Ez csak egy állapot. Ez csak egy állapot. Ez csak egy állapot. Ez csak egy állapot. Ez csak egy állapot. Ez csak egy állapot. Ez csak egy állapot. Ez csak egy állapot. Ez csak egy állapot. Ez csak egy állapot.

(Ezt mondta a pszichológus, de nem igazán tudom megnyugtatni magam...)

Nem akarok éhezni! Nem akarom ezt csinálni, de mi mást tehetnék azért, hogy visszafolyásoljam a gondolkodásomat?

A következő részt  → ITT találjátok

Félelem a visszaeséstől

Szerintem büszkén mondhatom, hogy a héten jól teljesítettem. 😊👌
Ez volt az első hét, hogy a suliban többet ettem és nem éreztem magam bűnösnek. (Yeep)
Napról napra jobban ment, de itthon voltak olyan ételek, amivel meg kellett küzdenem.
De ma történt egy fordulópont: megtaláltam a régi anás dolgaimat. (Fuck it)

"(68 kg → 66,8 kg → 62,1 kg → 60,1 kg... 300 kcal - fast - binge - 547 kcal - fast)

Ez nem megvonás. Ez felszabadulás.

                                     Legyen ez életstílus. Ne kötelesség."

Újra Ana jár a fejemben, megint ellentétes gondolatok taszítják egymást. Vajon mégsem a helyes utat választottam??
Azoknak az embereknek, kik étkezési rendellenességgel rendelkeznek, a legnagyobb nehézségük, hogy elváljanak evészavaruktól. 
Elbizonytalanodtam. Félek, hogy újra visszaesek. Félek, hogy Ana újra bántani fog.

Nincs szükségem rád Ana! Nekem nincs szükségem rád! 

Még mindig hosszú út van hátra, de már olyan messze vagyok attól, ahol voltam

és büszke vagyok rá. 

Nem csúszhatok vissza. Márpedig azért nem, mert sikerült visszaszereznem a jó tanulmányi eredményemet, amire Ana miatt képtelen voltam koncentrálni. Sikerült visszaszereznem önmagamat és az igazi barátaimat, akiket Ana elvett tőlem, és kikkel nagyon nagyon jól érzem magam. 

A héten elért sikerek:

• Többet ettem és bűntudat nélkül ✓
• Megtaláltam újra önmagam ✓
• Először ettem abból, amit a tankonyhán főztünk ✓
• Elkerültem Ana üzeneteit ✓
• Nem bántalmaztam magam ✓

"Ha nem gyógyulsz, haldokolsz" (TW)

"Nem az a lényeg, hogy hányszor győzöl, hanem, hogy hányszor buksz el, állsz fel a padlóról és kezded újra."

Eddig mindig másokért küzdöttem, de én csak szenvedtem. Eddig mindig másokért küzdöttem, de magamat csak bántottam. Eddig mindig másokért küzdöttem, de magamért képtelen vagyok küzdeni!

[Mélypont] Miért küzdök? Kiért küzdök? Egyáltalán, mit takar a "küzdelem" szó?
Újra elárasztanak a rossz érzések és a hamis (?) gondolatok és máris a legerősebb fegyveremhez nyúlnák, az éhezéshez.

                                "Semmi sem tökéletes. Legyél tökéletes. Legyél semmi."

Legtöbbször feleslegesnek érzem az egészet. Nem tudom, hogy miért, vagy kikért folytatom az egészet. Mégis miért folytassam, ha nem vagyok elég jó???
Megbuktam az életben! A szüleimnek fájdalmat okozok azzal, hogy a gyermeküknek, kit nagyon szerettek volna, folyamatosan csak a pszichológusok és a pszichiáterek segítségére van szüksége. (Még ha nem is jelezték, én ezt érzem.)
Fájdalmat okozok másoknak azzal, hogy képtelen vagyok valaki iránt érezni. Fogalmam sincs mitől van ez.
Vajon miért nem tudok szeretni? Miért nem vagyok képes egy párkapcsolatra? Miért vagyok ilyen életképtelen?
Nem érzem azt, hogy itt a helyem. Nem érzem azt, hogy bármit is érdemelnék. Jelenleg nagyon utálom magam!

Mihez kezdjek???

"Ha nem gyógyulsz, haldokolsz"  

Lássuk be, bármennyire is NEHÉZ  ez a gyógyulási folyamat és bármennyire is feleslegesnek érezzük, ha feladjuk rosszabb lesz!

"Ne lépj kétszer ugyan abba a folyóba."  Fogalmam sincs, hogy ez ide illik-e vagy sem, de az biztos, hogy nem léphetek vissza Ana világába. Elfáradtam! Belefáradtam! Belebetegedtem!!

"Egy beteg világban, beteggé váltam."

Meg kell találnom azt a motivációt, amiben megkapaszkodhatok. Még ha azt érzem, hogy jelenleg az élet ellenem van és a rajta élő emberek is, NEM LÉPHETEK VISSZA!

Valaki segítseeen!! 

"Ne hagyd, hogy az étel legyen a főnököd ☝️ "

Első napja annak, hogy az iskolában többet ettem, mint szoktam és őszintén szólva, nem bírom!!

Szinte már magamba erőltettem. Nem bírtam, de csak azért is magamba erőltettem, mert sokkalta erősebb vagyok, mint az evészavarom. (f▪️ck ED🖕) 

Majdnem sírtam.....

Itthon már más volt a helyzet. A suliban félek és szégyenlem az evést, itthon csak a mértéket nehéz tartanom. (és elviselni a velejáró gondolatokat.)

[18:12] Legszívesebben sírnák és ordibálnák. Ana, hagyj el engem! Hagyj békén!

A vágy, az üresség, a nyugalom gondolata újra ott motoszkál a fejemben, de NEM! Nem tehetem...

A barátaimra gondoltam. Nem hagyhatom, hogy csalódást okozzak nekik. Nem hagyhatom, hogy mások szemében egy "beteg" ember legyek.

Nem érzem azt, hogy ezek a dolgok, az élet alapvető dolgai nekem is járnak. De nem hagyhatom!! 

Az evészavarom hazudik nekem! Az evészavarom hazudik nekem! Az evészavarom hazudik nekem! Az evészavarom hazudik nekem! Az evészavarom hazudik nekem! Az evészavarom hazudik nekem! Az evészavarom hazudik nekem! Az evészavarom hazudik nekem! 

"Az önpusztítás nem egyszerűen önpusztítás.

Ez pusztítás mindenki számára a környezetben.

Benzinnyomot hagytam magam mögött és meggyújtottam.

Mindenki lángol, mert nem tudtam megbirkózni ezzel. 

Milyen önzőség. Milyen kibaszottul önzőség.

Soha nem tudtam elégszer bocsánatot kérni.

Szükségem van segítségre, szükségem van a változásra és már járom az utamat." 

Többé már nem akarom visszautasítani az osztálytársaimtól az ételt, amivel megkínálnak, mert megbánthatom őket. Nem akarok többet hazudozni csak azért, mert nem szeretném a tankonyhán készített fogásokat megenni vagy akár megkóstolni. Megbánthatom őket vele, mert félreérthetik. Félek az ételtől....

Nem akarok minden étkezésnél félni és előre megtervezni azt a fejemben, hogy hány kalória, hogyan fogom majd lemozogni, hogyan fogok tőle megszabadulni...
Nem akarom azt, hogy az evészavar befolyásoljon engem és az életemet.

Nem akarom! Nem engedem!

Köss kompromisszumot az evészavaroddal

Meg kell tanulnod, hogyan köthetsz kompromisszumot az evészavaroddal.

"Úgy érzem, nem tudom megenni ezt a szendvicset, nem akarom." Próbáld meg csak a szendvics felét.

"Ez a fánk túl nagynak tűnik." Rendben, akkor együnk egy muffint.

Nem engedem, hogy az evészavarom elfogyasszon engem!

(Tumblr)

Az evés egy egyszerű dolog, de mégis olyan nehéz..

"Megérdemled az ételt! ; Neked is jár!; Kell, hogy gazdagabb tápanyaghoz juss."
Tegnap a pszichológusnál sikerült választ és megoldást kapnom néhány dologra az evéssel kapcsolatban.

Új étrend kialakítása📝

Új étrendet kell kialakítanom, amitől nem fog rám törni a hatalmas éhség. A szervezetem ki van éhezve.
Első számú probléma: nehezen megy a suliban az evés.
A nehézségem az, hogy egyek mások előtt. Szégyenlem magam, mert nem érdemlem meg!
Erre felmerült egy megoldás: keresnem kell egy olyan helyet, ahol nincsenek (olyan sokan).
Egyszóval ➞ szünetekben irány az udvar ✓

A másik nehézségem, az elkezdés.

Szégyenlem ➙ nehéz elkezdeni ➙ HELP!!!

Enni vagy nem enni. A tavalyi tanévben, szinte egész tanítási idő alatt, nap mint nap üres voltam. IMÁDTAM. De ma már nem az a cél, hogy éhezzek, hanem az, hogy egyek. Megállítsam ezt az ingadozást és visszanyerjem, amit elvesztettem.
Leginkább gyümölcsöt vagy abonettet eszem, ritkán van, hogy a kenyérféléket is megengedem magamnak, de akkor is csak vajasan.
Mértékkel! Mivel a jelenlegi életem nagy részét az iskolában töltöm, szeretek ott lenni. Segít mértéket tartani az evésben, eltereli az evéssel kapcsolatos rossz gondolatokat és félelmeket. De mind ez felborul, amint hazaérek. (otthon = evés)
A lényeg az, hogy az iskolában többet kell ennem, (ami remélhetőleg gazdag tápanyagban), hogy mire hazaérek, ne legyek kiéhezve....... Így kevésbé fogom kívánni az ételt, ami jó.

"Dolgok, amikre emlékezni kell:
- Nincs semmi szégyellni való abban, ha éhes vagy. (Még ha az elméd azt mondja, hogy "nem"      szabad.)
- Nincs semmi szégyellni való abban, ha hallgatsz a testedre (még akkor is, ha úgy érzed, hogy hibát követsz el).
- Ne hasonlítsd össze azt, amire a szervezetednek szüksége van azzal, amit mások esznek. 
Ők nem te vagy.
- Engedélyed van arra, hogy többet egyél! "

Megérdemlem az ételt!

"Te is fejlődő szervezet vagy, neked is jár! Te is megérdemled. Szükséged van rá."
Minden evészavarral rendelkező ember környezetében vannak olyanok, kik nem akarják, vagy nem tudják megérteni azt, hogy mi miért van.
A helyzet az, hogy senki sem fogja tudni átérezni és érteni azokat a dolgokat, amik az étkezés kapcsán lezajlanak.
Sokszor nem is értem, hogy miért várom el azt egy kívülálló személytől, hogy megértse azt,  hogy mit miért csinálok.
Egy a lényeg: hogy az orvosaim látják a változást.
Nem szabad hagynom, hogy a negatív megjegyzések, amiket főképp otthon kapok, befolyásolják a gyógyuláshoz való döntésemet. Megérdemlem az ételt!

Elfáradni ér. Állj meg, fújd ki magad, majd folytasd.

Elég rövid idő alatt sikerül megutálnom az evést és hívni Anát. Nem érzem azt, hogy ez így helyes lenne, és emiatt gyengének érzem magam. De a gyógyulás ezt jelenti. Ez egy hosszú, fárasztó és borzalmas út, amin végig kell menni. 👉 Csinálni, csinálni, csinálni....
De szünetet is kell tartani.

Akarsz még élni? Akkor egyél!

Arra szeretnéd kérni az embereket, hogy ne aggódjanak érted?
Akkor egyél.
Jó kapcsolatokat szeretnél?
Akkor egyél.
Szeretnél képes lenni arra, hogy nevess, ünnepelj és igyál a barátaiddal?
Akkor egyél.
Jól szeretnél teljesíteni a tanulmányaidban?
Akkor egyél.
Szeretnéd fenntartani a munkádat?
Akkor egyél.
Vissza szeretnéd kapni azt az időszakod, amikor még lehet gyereked?
Akkor egyél.
Azt szeretnéd, hogy az ajkad és a kezeden lévő bőr ne repedezzen?
Akkor egyél.
Szeretnél megtapasztalni új dolgokat, lehetőségeket és ízeket?
Akkor egyél.

Akarsz még élni?

Akkor egyél!

(Tumblr)

10 igazság az evészavarokról

Igazság # 1: Nem tudod megmondani ránézésre valakiről, hogy étkezési zavara van.                                Sok étkezési rendellenességben szenvedő ember egészségesnek tűnik, de                            lehetséges, hogy rendkívül beteg.

Igazság # 2: A családot nem lehet hibáztatni.

Igazság # 3: A családok tudnak a betegek legjobb társai lenni a kezelésben.

Igazság # 4: Az evészavar-diagnózis olyan egészségügyi veszteség, ami                                                 megzavarja a személyiség és a család működését.

Igazság # 5: Az evészavar nem választás, hanem komoly, biológiailag                                                      befolyásolt mentális betegségeket.

Igazság # 6: Az evészavarok minden nemre, korra, fajra, etnikumra, szexuális                                          irányultságra és társadalmi-gazdasági helyzetre hatnak.

Igazság # 7: Az evészavarok nagyobb kockázatot jelentenek mind az                                                     öngyilkosság, mind a fizikai / orvosi szövődmények tekintetében.

Igazság # 8: A gének szerepet játszanak az evészavarokban, de a környezet is                                        befolyásolja kialakulásukat. A gének és a környezet, mind fontos szerepet                            játszanak.

Igazság # 9: A gének nem sorsrendek, amikor az étkezési rendellenességekről van szó.                            A gének nem jelzik előre, hogy kiben fog kialakulni egy evészavar.

Igazság # 10: Az étkezési rendellenesség teljes helyreállítása lehetséges.                                                  Fontos a korai észrevétel és a beavatkozás.

 

Szóval állj fel és harcolj tovább!

"Harcolok a démonaimmal,

harcolok a megbánásaimmal,

harcolok a félelmeimmel.

Néha úgy érzem, azért teszem, azért küzdök, hogy életben maradjak. De tudom, hogy az élet, az egyetlen élet, a világ, barátok, a család nem lenne ugyan az nélkülem.

Szóval állj fel és harcolj tovább! " 

Nehéz látszatát kelteni annak, hogy jól vagy, miközben belül szinte haldokolsz.

Számomra a legnagyobb kihívás volt a mai nap folyamán: Egyél, miközben halál ideges vagy! 

Olyan sokszor érzem azt, hogy hiába küzdök..... Hiába küzdök a jó jegyekért, hiába küzdök az evéssel.

Nem megy.

[Helyzet a suliban]  Csupán csak elegem van. De ami a legjobban felbosszant, hogy azt a dolgozatot, amire több, mint egy hetet tanultam, az egész füzetet és könyvet megtanultam, az egy nagy semmit sem ért!!!! Nagyon mérges vagyok magamra, pedig ez csak egy hülye jegy. Egy hülye szám, egy felesleges, semmit mondó szám. 

A másik az angol. Imádom. (UTÁLOM!) 

Képtelen vagyok órákról órákra a javítódolgozatokra is készülni, mert valahogy brutál jól teljesítek belőle ismételten.👌

Nehéz volt elkezdenem az evést, miközben haragudtam magamra, de ettem.

Azt hiszem, már kezdem érteni azt a dolgot, hogy ne csak a rossz dolgokra koncentrálj, hanem találd meg a jókat is. 

Elkezdtem nyitni a társaim felé és ez jó érzés. Nagyon jól érzem magam velük! 😊❤️  Ez egy erőforrás, amiből erőt és értelmet nyerhetek a gyógyuláshoz. Mert értük megéri! 💗 

Bármennyire is nehéz, tudom, hogy ezt kell tennem, még ha nem is érzem.

Mégis, hol marad a támogatás?

Melyik az a varázsige, ami egy perc alatt helyre tudná állítani az evésemet és rendet tudna rakni az elmémben? Mi az a dolog, amivel kitudnám törölni a fejemből Anát és az összes általa mondott dolgokat?

Ebben a világban sokan bűnt követnek el. Vannak, kik bankot rabolnak, embereket ölnek, lopnak. Törvényt szegnek. Bűnt követnek el!
Az én világomban minden bűn. Én vagyok a bűn!

Este megint vágtam. 

Kell, hogy fájjon. Miért kell, hogy fájjon?? Akarom, hogy fájjon. Miért akarom, hogy fájjon??

Bármennyire is nyugodt voltam, megtettem. Megérdemlem. Bűnt követtem el.

De mégis mit követtem el??

A barátaimtól, az iskolában, az orvosaimtól rengeteg támogatást kapok, ami nagyon sokat segít. De mégis mind ez mit ér, ha a szüleidtől, otthonról nem kapod azt a támogatást, amire a legnagyobb szükséged lenne? 

Szinte egy senkinek, feleslegesnek érzem magam, ki nem érdemli meg az ételt. Mégis, hogyan legyek így motivált a gyógyulásra??

Mi számít bűnnek?

Ettem és érzem, hogy csúszok vissza... (újra)

Rosszul vagyok és azt hiszem, a rendszertelen étkezéstől a gyomrom jelez felém, hogy baj van. 

Utálom az evést, nem akarom! Nem élvezem, szenvedek tőle! Nem akarom, nem akarom nem akarom, nem akarom!!!!

Félek tőle. Nem tudok mások előtt enni anélkül, hogy ne szégyellném magam.

Mikor lesz már ennek az egésznek vége???

"Nagyon sok erőfeszítést tettél a saját gödröd ásására. Miért ne erőltetnéd meg magad a gyógyulásra?"

Szavak, amiket véglegesen törölnöm kellene a szótáramból: thinspo, pro-ana, binge, fast, pro-mia, kalória, kalória égetés, súlyvesztés, purgálás

Nehéz néha megállni, és van amikor újra ezeken az oldalakon találom magam... Csak nézem a túl sovány lányok képeit, (thinspokat) sok sok mérgező motivációkat... Tippek, kalóriabevitelek stb..
Csábít ez az egész és hívogat magához, de nem! Nem!

"Néha a helyreállítás azt jelenti, hogy egy lépést előre és két lépést teszünk visszafele, ami rendben van mindaddig, amíg továbbra is folytatni szeretnéd. A csúszás normális. Ne felejtsd el a végső célt."

Változtass irányt! 

December. Ez lesz az én hónapom ❄☃️!
Az év utolsó hónapja, hogy a jövő évet tiszta lappal tudjam kezdeni.
Ez a hét maga volt a rémálom és elég sok "pofont" kaptam ahhoz, hogy belássam, nem folytathatom tovább!!
"Ez nem egy átmeneti hóbort, hanem már betegség! ; Kapaszkodj akkor azokba, akik belerángatnak a szarba. Juttasd eszedbe, hogy minket már elüldöztél, ; Te nem vagy normális! ; Nem kell feltűnősködni ......... "

Fáj! Nagyon fáj! De nem hagyom, hogy Ana miatt elveszítsem az összes barátaimat, nem akarom, hogy egy beteg emberként tekintsenek rám! Ez az egész nem ér ennyit!

A helyzet az, hogy fogalmam sincs, hogyan kezdjem el. De azt tudom, hogy valóban, véglegesen át kell állnom gyógyuló üzemmódba, mert nem hagyhatok mindent tönkre menni a betegség által kiváltott viselkedésem miatt. 

Tereld el a negatív gondolataidat!

"Nem érdemled meg az ételt!"  Az elmém megalkotta azt az egyetlen gondolatot, ami megmagyarázhatja a folyamatos koplalásomat.  

Összesítve, ez a legnagyobb nehézségem. Nem tudom elhitetni magammal konfliktus és egyéb más rossz helyzetek után, hogy megérdemlem az ételt, vagy, hogy enni kell!  Ezért előveszem a fegyverem, ami segít túlélni a rossz érzéseket és segít elbújni a rossz helyzetek elől.

Figyelmen kívűl kell hagynom a dolgokat és nem szabad, hogy érdekeljenek ezek a helyzetek, de ami fontosabb: nem szabad meghallanom azt a bizonyos üzenetet... !!!!!!

Vedd magad körül pozitív emberekkel

(10 lépés a pozitív testképhez - 10/5 ✓) Nos, azt hiszem, ez egy nagyon fontos szerepet játszik a gyógyulásban.

Számomra fontos az, hogy azok az emberek legyenek körülöttem, akik támogatnak és segítenek végigvezetni ezen a borzalmas és fárasztó úton.
A legfájdalmasabb, hogy a gyógyulás érdekében, meg kell válnom a pro-ana oldalakon megismert emberektől. Szomorú vagyok, mikor erre gondolok, hisz több, mint egy éve beszélgettünk egymással és mind csodás emberek! Nagyon megszerettem őket. De, ha kiszeretnék mászni ebből a betegségből, muszáj lesz örökre elköszönnöm tőlük.

Találd meg a motivációt

Emlékezz, hogy mit szeretnél elérni az életben! 

Boldog, elégedett, szabad🕊️ és egészséges szeretnék lenni.

Sok sok álom, amik megvalósításra várnak.. Cukrász szeretnék lenni és egy saját büfé kocsit üzemeltetni. Szeretek ételfotózással foglalkozni. 📷

Sikeres énekesnő szeretnék lenni. Van egy zenekarom, akikkel vinni szeretném valamire. 

Életem a zene.♫

Mégis, hogyan lenne energiám ezek megvalósításához? 

Szegény testem...

Annyira előttünk van a cél, hogy szinte bármit megtennénk azért, hogy lemenjen pár kiló vagy pár deka.
De bele sem gondolunk abba, hogy mennyit árthatunk a testünknek a rengeteg koplalással, a folyamatos hashajtó használásával vagy az önhánytatásokkal. A túlzásba vitt edzéssel, melyek a maradék energiától is megfosztják a tested.
A testem nem ezt érdemli!
Megfosztjuk önmagunkat, saját testünket eredeti szépségétől, mert befedi a rengeteg vágás helye vagy a karmolások nyoma.
Elakarjuk tüntetni magunkról azt a dolgot, ami befedi a belső értékeket.
A testem nem ezt érdemli! 

A koplalás veszélye/következménye

Elég alattomos egy folyamat. De még nincs vége. Mivel a végtelenségig nem tudod csökkenteni a kalóriafogyasztásod, mi történik, ha ismét elkezdesz többet enni?

Amint elkezdesz rendesen enni, - vagy csak többet, mint a koplalás alatt - a szervezeted azonnali raktározásba kezd. És pontosan ez az éhező üzemmódba váltás veszélye! Hiába nem eszel többet a kelleténél, hirtelen felszeded a korábban leadott kilókat, sőt a tapasztalatok alapján még többet, mint amennyivel belevágtál a diétába!

• Koplalás ➞ Hirtelen súlyvesztés, fogyás
• Csökkentett kalóriabevitel ➞ Lassabb anyagcsere
• Zsír + izom, mint energiaforrás ➞ Zsírégetés, fogyás
• Még lassabb anyagcsere ➞ Lecsökkent kalóriaszükséglet
• Fogyás üteme csökken vagy megáll ➞ Még keményebb koplalás
• Energiahiány, fáradtság ➞ Testmozgás hanyagolása
• Csökkenő izomzat ➞ Még lassabb anyagcsere
• (Kicsivel) többet eszel ➞ Azonnali raktározás
• Éhező üzemmód ➞ Lassú anyagcsere ➞ Gyors súlygyarapodás
• Leadott kilók visszajönnek ➞ Hízás, hízástól való félelem
• Ismételt nem-evés, koplalás ➞ Felborult anyagcsere
• Jojó-effektus ➞ Hízás-fogyás ingadozása...

A koplalás egy életre tönkrevághatja az anyagcserét, és folyamatos súlyproblémákat okozhat!

A testem nem egy csatatér!

Nem vagyok a betegségem!

Problémamegoldó képességem:  0
Állapotváltozás: Éhezés az új függőségem

A helyzet az, hogy megint nem ettem 44 órán keresztül semmit egészen vacsoráig, mert már nem tudtam elkerülni.  (Most persze elég jól bírom az éhezést, mikor nem akarok lefogyni.)
Nem vagyok büszke magamra... Hogyan másképp csinálhatnám a dolgokat???

A legbosszantóbb dolog, amikor azt állítják, hogy az egész csak egy "feltűnősködés"
Az igazság az, hogy senki! Senki nem tudja, hogy ez az egész miről szól. Nem tudják átélni azt az érzést, ami ilyenkor lezajlik.
Akármennyire képzett egy pszichológus vagy pszichiáter, még ők sem tudják. Egyedül csak azok, akik beleestek a csapdába.

,,Szeretlek, azért bántalak"

A helyzet az, hogy ismét pofára kellett esnem ahhoz, hogy szembesüljek azzal, hogy most már tényleg kellene változtatnom.
Nem vagyok a betegségem! Nehezen megy az evés. Küszködök vele. De most már ideje elfogadnom azt a tényt, hogy: enni kell! Enni nem bűn! Mindenki megérdemli az ételt! Enni kell! Enni kell!
A környezetemben túl sok mindenkit bántok azzal, amit önmagam ellen teszek. Látják, hogy mit csinálok, de túl magatehetetlenek.
Mégis hogyan változtassak ezen az egészen?
Borzalmasan nehéz elhitetnem magammal azt, hogy megérdemled az ételt! Képtelen vagyok úgy enni, hogy tudom, bűnt követtem el. (vagy nem is?)
Nem érdemled meg az ételt! Mindenki megérdemli az ételt!

Jelenlegi állapotom: Éhes vagyok, éhezem

Nem akarom azt, hogy mérgesek legyenek rám csak azért, mert rosszul vezetem le a dolgokat.
Én nem ez vagyok!! Én nem vagyok ez!
Nem vagyok a betegségem! Én nem az a valaki vagyok, aki nem eszik és árt magának. Én az az ember vagyok, ki a színpadon énekel. Én az az ember vagyok, kinek vannak álmai és képes megvalósítani.

Ne hagyd, hogy megváltoztasson a betegséged! 
Ne hagyd, hogy ez meghatározzon téged!