"Ha nem gyógyulsz, haldokolsz" (TW)

"Nem az a lényeg, hogy hányszor győzöl, hanem, hogy hányszor buksz el, állsz fel a padlóról és kezded újra."

Eddig mindig másokért küzdöttem, de én csak szenvedtem. Eddig mindig másokért küzdöttem, de magamat csak bántottam. Eddig mindig másokért küzdöttem, de magamért képtelen vagyok küzdeni!

[Mélypont] Miért küzdök? Kiért küzdök? Egyáltalán, mit takar a "küzdelem" szó?
Újra elárasztanak a rossz érzések és a hamis (?) gondolatok és máris a legerősebb fegyveremhez nyúlnák, az éhezéshez.

                                "Semmi sem tökéletes. Legyél tökéletes. Legyél semmi."

Legtöbbször feleslegesnek érzem az egészet. Nem tudom, hogy miért, vagy kikért folytatom az egészet. Mégis miért folytassam, ha nem vagyok elég jó???
Megbuktam az életben! A szüleimnek fájdalmat okozok azzal, hogy a gyermeküknek, kit nagyon szerettek volna, folyamatosan csak a pszichológusok és a pszichiáterek segítségére van szüksége. (Még ha nem is jelezték, én ezt érzem.)
Fájdalmat okozok másoknak azzal, hogy képtelen vagyok valaki iránt érezni. Fogalmam sincs mitől van ez.
Vajon miért nem tudok szeretni? Miért nem vagyok képes egy párkapcsolatra? Miért vagyok ilyen életképtelen?
Nem érzem azt, hogy itt a helyem. Nem érzem azt, hogy bármit is érdemelnék. Jelenleg nagyon utálom magam!

Mihez kezdjek???

"Ha nem gyógyulsz, haldokolsz"  

Lássuk be, bármennyire is NEHÉZ  ez a gyógyulási folyamat és bármennyire is feleslegesnek érezzük, ha feladjuk rosszabb lesz!

"Ne lépj kétszer ugyan abba a folyóba."  Fogalmam sincs, hogy ez ide illik-e vagy sem, de az biztos, hogy nem léphetek vissza Ana világába. Elfáradtam! Belefáradtam! Belebetegedtem!!

"Egy beteg világban, beteggé váltam."

Meg kell találnom azt a motivációt, amiben megkapaszkodhatok. Még ha azt érzem, hogy jelenleg az élet ellenem van és a rajta élő emberek is, NEM LÉPHETEK VISSZA!

Valaki segítseeen!!