
Az én világomban minden bűn. Én vagyok a bűn!
Este megint vágtam.
Kell, hogy fájjon. Miért kell, hogy fájjon?? Akarom, hogy fájjon. Miért akarom, hogy fájjon??
Bármennyire is nyugodt voltam, megtettem. Megérdemlem. Bűnt követtem el.
De mégis mit követtem el??
A barátaimtól, az iskolában, az orvosaimtól rengeteg támogatást kapok, ami nagyon sokat segít. De mégis mind ez mit ér, ha a szüleidtől, otthonról nem kapod azt a támogatást, amire a legnagyobb szükséged lenne?
Szinte egy senkinek, feleslegesnek érzem magam, ki nem érdemli meg az ételt. Mégis, hogyan legyek így motivált a gyógyulásra??
Mi számít bűnnek?
Ettem és érzem, hogy csúszok vissza... (újra)
Rosszul vagyok és azt hiszem, a rendszertelen étkezéstől a gyomrom jelez felém, hogy baj van.
Utálom az evést, nem akarom! Nem élvezem, szenvedek tőle! Nem akarom, nem akarom nem akarom, nem akarom!!!!
Félek tőle. Nem tudok mások előtt enni anélkül, hogy ne szégyellném magam.
Mikor lesz már ennek az egésznek vége???
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése