Ez volt az első hét, hogy a suliban többet ettem és nem éreztem magam bűnösnek. (Yeep)
Napról napra jobban ment, de itthon voltak olyan ételek, amivel meg kellett küzdenem.
De ma történt egy fordulópont: megtaláltam a régi anás dolgaimat. (Fuck it)
"(68 kg → 66,8 kg → 62,1 kg → 60,1 kg... 300 kcal - fast - binge - 547 kcal - fast)
Ez nem megvonás. Ez felszabadulás.
Legyen ez életstílus. Ne kötelesség."
Azoknak az embereknek, kik étkezési rendellenességgel rendelkeznek, a legnagyobb nehézségük, hogy elváljanak evészavaruktól.
Elbizonytalanodtam. Félek, hogy újra visszaesek. Félek, hogy Ana újra bántani fog.
Nincs szükségem rád Ana! Nekem nincs szükségem rád!
Még mindig hosszú út van hátra, de már olyan messze vagyok attól, ahol voltam
és büszke vagyok rá.
Nem csúszhatok vissza. Márpedig azért nem, mert sikerült visszaszereznem a jó tanulmányi eredményemet, amire Ana miatt képtelen voltam koncentrálni. Sikerült visszaszereznem önmagamat és az igazi barátaimat, akiket Ana elvett tőlem, és kikkel nagyon nagyon jól érzem magam.
A héten elért sikerek:
- Többet ettem és bűntudat nélkül ✓
- Megtaláltam újra önmagam ✓
- Először ettem abból, amit a tankonyhán főztünk ✓
- Elkerültem Ana üzeneteit ✓
- Nem bántalmaztam magam ✓
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése