"Elvesztettem a testemet egy olyan lelki nyugalomért, amelyet sosem kaptam meg."

Vannak, kik tudják, hogyan kell kezelni a dolgokat. Tudják, hogyan kell megküzdeni az életükbe folyó nehézségekkel, hogyan lépjék át az akadályokat, mivel mászhatnak ki a mélyből.

De vannak, akik magukba tartanak mindent, nem tudják leküzdeni az életükbe áramló nehézségeket. 

Csak egyre több és több. A végén már túl sok lesz belőle, ami egyszer csak ellenünk irányul.

Majd lassan kicsúszik az irányítás a kezünkből és szükség lesz egy támaszra. Tudják, hogy meg kell kapaszkodniuk valamiben, más különben elvesznek.

Lehet az egy barátnő, a szüleid vagy akár a tanárod. Lehet a pszichológusod vagy a testvéred. Megkapaszkodhatsz a kedvenc tevékenységeidbe, megkapaszkodhatsz abban, amiben úgy érzed, tényleg jó vagy.

Zenélsz, rajzolsz, sportolsz, főzöl-sütsz, festesz, amit szeretsz.

De van, amikor egyszer egy ismeretlen érzés, egy teljesen ismeretlen képzeletbeli személy az, akiben azt hiszed megbízhatsz. 

(volt blogomról)

Csak elárasztanak a kezelhetetlen problémák, melyekből már túl sok van, majd megragadod azt a dolgot, azt a kiutat, amely enyhülést ad, ami segít neked elbújni a problémák alól. 

Megnyílik egy ajtó, amin belépsz és egyszer csak magadra zárod és a külvilág eltűnik, a problémák többé már nem léteznek.

Ez az egész egy csapda. Ana elhiteti veled, hogy Ő segíthet neked. Ő megadja azt, amire vágysz. Megadja a lehetőséget, hogy jobb legyél mindenki másnál. Próbára teszi a kitartásod és az erősséged, amin nem bukhatsz meg. Ő a kulcsa annak, hogy te tökéletessé válj. 🗝 

De ez nem így van!

Ana világában ,,a tökéletességnek ára van!" 

Ana annyira elhiteti veled a dolgokat, hogy nem látsz át a rózsaszín ködön, melyet az egésznek látod. 

A sok szép, hamis szavak, gondolatok túl szépek, hogy igazak legyenek....

Beleestem a csapdába......

Az anorexia egy súlyos mentális betegség. Nem életmód választás!

Ez a betegség felemészt. Ez a betegség teljesen tönkre tesz. Mind fizikailag, mind mentálisan. Azt hittem, ha behódolok Anának megkapom azt a nyugalmat, a lelki békét, amit a külvilágban nem találtam meg. Könnyebbnek tűnt az evésben megtalálni az irányítást, amikor minden rossz volt és a dolgok kezdtek kicsúszni alólam.

De most jobban szenvedek, mint valaha.....

Akik evészavarban szenvednek, nagyobb arányban követnek el öngyilkosságot, mint akik nem szenvednek benne.

Borzalmasan nehéz volt elviselni azt a bűntudatot, azt az önutálatot, miután ettem. Utáltam magam, amikor a mérlegen a skála nem mutatott kevesebbet vagy amikor épp többet.

Kívül nem látszódott a vágásokon kívül semmi, de legbelül szinte haldoklottam. Az a belső érzés, szinte majdnem megölt. 

Vagy élni soványan vagy sehogyan! Csak ez járt bennem.. de nem tudtam többet teljesíteni az elvárásoknak, akármennyire próbáltam ellenállni. Az ellenállás csak jobban tönkre tett....

Ne akarj beteg lenni!

Nem létezik olyan, hogy tökéletesség. Nem létezik olyan, hogy a legsoványabb.

Meghalsz, mielőtt túl sovány lehetnél!

Nem éri meg azért éhezni, azért fogyni és tönkre tenni magunkat.

Nem éri meg, hogy kórházba kerülj. Nem éri meg, hogy lenyomjanak egy szondát a torkodon vagy, hogy a szervezeted teljesen összeomoljon.
Nem éri meg! ❤

Ez egy lassú öngyilkossági folyamat...