2017. december 29., péntek

Hogyan mondjam el?

Már napok óta engedem magamnak a forró vizet a kádba ami égeti a testemet, a rengeteg habbal, amivel befedem undorító testemet és átgondolom a szánalmas életemet, miközben sírok....

Még nem állok készen az igazi és teljes lezárásra. Fel kellene hagynom az összes Pro Ana-Mia ismerőseimmel, fel kellene gyújtanom, az összes anorexiával kapcsolatos dolgokat (napló, rajzok, tippek, kalória keretek), törölnöm kellene a Pro Ana blogomat.
Miért nem megy? Miért akarok még bármit is Anától? Miért nem akarok teljesen megválni tőle??
Nincs motivációm, nincs erőm. Egy helyben toporgok újra mindaddig, amíg nem kapok valami segítséget.

A legjobb és egyetlen barátom Ana volt, de mára már a legnagyobb ellenségem!!!
Tudom, hogy semmi jót nem nyerhetek tőle. (...)
Meg kell birkóznom a súlygyarapodással, az evéssel (ami baromi rendszertelen), a negatív érzelmekkel. De nem megy egyedül!! 

Már egy hete beleestem ebbe a mély, érzelmekkel teli gödörbe és még mindig nem találtam meg a menekülési módszert.
Újév első hetében találkozom majd a pszichiáteremmel és a pszichológusommal. A pszichológusommal egy alapos étrendet fogunk kialakítani, de a pszichiáteremnek nem tudom, hogy mit mondjak...... Hogyan kezdjem el???

Annyi érzelem van most bennem, amik túlságosan elárasztanak engem és nem tudok megszabadulni tőlük... Nem vagyok jól! Nem látszik, de nagyon nem vagyok jól!



Az az igazság, hogy kevés gyógyuláshoz kapcsolódó blogokat és oldalakat lehet találni a Pro Ana-Mia oldalakhoz képest és nem tudom, hogy egy gyógyulással kapcsolatos blogot hogyan kell működtetni. Azt érzem, több a kudarc, mint a győzelem az én esetemben.
De igyekszem kevesebb negatív és több győzelmes napokat írni. 💗



Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése