Állapotváltozás: Éhezés az új függőségem
A helyzet az, hogy megint nem ettem 44 órán keresztül semmit egészen vacsoráig, mert már nem tudtam elkerülni.
Nem vagyok büszke magamra... Hogyan másképp csinálhatnám a dolgokat???
A legbosszantóbb dolog, amikor azt állítják, hogy az egész csak egy "feltűnősködés"
Az igazság az, hogy senki! Senki nem tudja, hogy ez az egész miről szól. Nem tudják átélni azt az érzést, ami ilyenkor lezajlik.
Akármennyire képzett egy pszichológus vagy pszichiáter, még ők sem tudják. Egyedül csak azok, akik beleestek a csapdába.
,,Szeretlek, azért bántalak"
A helyzet az, hogy ismét pofára kellett esnem ahhoz, hogy szembesüljek azzal, hogy most már tényleg kellene változtatnom.Nem vagyok a betegségem! Nehezen megy az evés. Küszködök vele. De most már ideje elfogadnom azt a tényt, hogy: enni kell! Enni nem bűn! Mindenki megérdemli az ételt! Enni kell! Enni kell!
A környezetemben túl sok mindenkit bántok azzal, amit önmagam ellen teszek. Látják, hogy mit csinálok, de túl magatehetetlenek.
Mégis hogyan változtassak ezen az egészen?
Borzalmasan nehéz elhitetnem magammal azt, hogy megérdemled az ételt! Képtelen vagyok úgy enni, hogy tudom, bűnt követtem el. (vagy nem is?)
Jelenlegi állapotom: Éhes vagyok, éhezem
Nem akarom azt, hogy mérgesek legyenek rám csak azért, mert rosszul vezetem le a dolgokat.
Én nem ez vagyok!! Én nem vagyok ez!
Nem vagyok a betegségem! Én nem az a valaki vagyok, aki nem eszik és árt magának. Én az az ember vagyok, ki a színpadon énekel. Én az az ember vagyok, kinek vannak álmai és képes megvalósítani.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése