Az életem többet ér, mint az evészavar

Emlékeztető: A gyógyulás mindennapos munka. Ne várd meg, hogy magától rendbe jöjjön egyik napról a másikra. Hagyd magad gyógyulni fokozatosan és idővel.

Hiányzik a betegségem (Trigger warning)

[Figyelmeztetés] Ez a bejegyzés motiválhat (proana) és visszaránthat a gyógyulásból.

     Kérlek, ha ez téged gátol a gyógyulásban, ne olvasd tovább. 

Olyan könnyűnek látszik az egész. Könnyű eltervezni az egészet és azt gondolni, hogy csak a pozitív dolgokra kell koncentrálni.
És ami a legfontosabb: Egyél! 


De van egy probléma. Szeretem a betegségemet!

Túlságosan szeretem a betegségemet ahhoz, hogy csak olyan könnyen el tudjak válni tőle....
Sokszor azt érzem, hogy folytatnám az egészet. Megszállottan számolni a kalóriákat, folytatni a túlzásba vitt edzéseket és látni, ahogyan a mérleg skáláján naponta csökken a szám...
Küzdeni egy "sikerélményért" amit másban nem tudok meglelni. Naponta teljesíteni és önmagamnak megfelelni. Tenni valami olyat, amiről elmondhatom, hogy ezt a folyamatot, egyedül vittem végig. Mert ebben legalább jó vagyok! Ezt legalább nem rontom el.. Ezt én irányítom.

De már belefáradtam!

Már nincs erőm, hogy ezeket az elvárásokat teljesíteni tudjam. Nincs elég akaraterőm és lelkierőm, hogy ezeket folytatni tudjam. Nem is akarom!
Elfáradtam!
Ezért, bármennyire is megfognám Ana kezét, tudom, hogy nem tehetem. És nem is fogom megtenni.
Tudom, hogy ha Anára bízom magam, tönkre megyek!

Mint az önhánytatást, ugyan úgy a koplalást is nehéz megállni sokszor.
Elég egy rossz pillanat vagy egy rossz történés, hogy mélyre kerüljek és, hogy eszembe jusson Ana világa, ahol úgy érzem, "nem érhet bántódás."
Az önhánytatás nem az én világom, de az éhezés igen.
"Az éhezés a kiváló akaraterő egy példája. " Úgy érzem, ha üres vagyok, akkor semmi probléma nem lehet. Nincs miért azt éreznem egy rossz szó miatt, hogy nem érdemled meg!  és már meg is szabadulnék az ételtől......
Szeretem az ürességet. Utálom, ha valami szilárd van bennem...
Nem érdekel, hogy fogyok-e miatta vagy sem, a lényeg az, hogy ne egyek..

"Nem is éheztetem magamat. Az ürességben tökéletesedem."

Elég sok dolog van, amiben sikert élvezhetek: van egy zenekarom, vannak álmaim, amikhez nem lenne elég erőm megvalósítani őket, ha továbbra is folytatnám a nem evést. Cukrász szeretnék lenni. Mégis hogyan legyek cukrász, ha nem eszem?
Nem szeretnék felhagyni ezekkel a dolgokkal csak azért, mert nincs energiám.

A nem evés tönkre tesz!

Nincs olyan biosz óra, ahol ez az egy mondat ne hangozna el: A halálokok 80%-a táplálkozási eredetű! ... (Utálok bent ülni és hallgatni az elhízott emberek betegségeit.)
Tudom, hogy ezzel teljesen tönkre teszem a szervezetem. Rengeteget árthatok saját magamnak.

Önmagamat gyilkolom....

De egyszerűen nem megy ez az evés dolog. Ez nekem túl sok és nem élvezem!
De ennem kell..
Mit csináljak, hogy elfogadjam, ennem kell ahhoz, hogy gondoskodni tudjak önmagamról??
HELP! 

Tereld el gondolataid....

Nos, mivel utálom a hétvégéket a folyamatos evések miatt a ma estém sem telt el máshogy, mint az elegem van az evésből! érzésből.
Kivételesen a kezembe ragadtam a ceruzát és a filctollakat, majd elkezdtem rajzolni. 🖍✏
A rajzolást ritkán szoktam elővenni. Leginkább írok vagy gitározom️, de ez hangulat függő..
Egy a lényeg, hogy eltereltem a rossz gondolataimat a tanulással és a rajzolással.
Miért nem megy így mindig? 
Persze visszatérnek a gondolatok, de jó érzés volt az a fél vagy egy óra, mikor nem gondoltam úgy semmire. Kikapcsoltam.

Ha már a rajzoknál tartunk, ez az egyik kedvencem.
Ez az egyetlen rajzom, ami valóban a sajátom. A saját fejemből ugrott ki, a saját érzéseim és gondolataim vannak rajta. Azok a pozitív szavak, melyet másoktól kaptam (szakemberektől, az iskolában,  kórházban a csoporttársaimtól..🙈)
A képen két világ van: A sajátom és Ana világa, de minden egy személyben.
Ez az anorexia. Nem vagy egyedül a saját testedben...

Küzdelem és kitartás - evés vagy éhezés?

Jelenlegi állás: koplalás vagy szenvedés?
Most egy helyben toporgok és döntésképtelen vagyok. Melyik a jobb?

Az éhezés (üresség, megkönnyebbülés = kitartás, erősség, minden) 

vagy 

az evés (küzdelem, kitartás = teltség, Ana, szenvedés) ?

Olyan nagy szükségét érzem annak, hogy üres legyek, hogy ne egyek...
De pontosan tudom, hogy ez nem helyes. De nekem akkor is erre van szükségem.
Olyan nehéz... Tele vagyok. Nagyon és ez nem jó érzés. Még nem találtam meg az egyensúlyt.
Mértéket kell tartanom. Ki kell alakítanom egy olyan rendet, amit végre betarthatok.

Kitartás, erősség - Éhezés vs. evés

Ami azt illeti, a héten történtek velem olyan dolgok, melyek a kitartást és az erősséget jelentette.
Kitartó és erős voltam, hogy kibírtam 2 és fél napot evés nélkül. (Jó, oké.. Erre nem vagyok büszke.)
Kitartó és erős voltam, mikor teljesen egyedül bementem a kórházba (annak ellenére, hogy rettegtem attól, amit látni fogok) meglátogatni az osztálytársamat, ki a hév alá került egy hónapja..
Kitartó és erős voltam, mert mindig újra kezdtem a küzdelmet, amikor Ana már teljesen földre küldött. Felálltam és tovább mentem.

Ebben kellene megkapaszkodnom és másban megtalálni a kitartásomat és az erősségemet?

Nem akarok lefogyni. (Csak elfogyni...)
Nem akarom számolgatni a kalóriákat és bosszankodni a mérleg miatt. Nem kell, hogy számokból álljon az életem!
A fogyásba belebetegedtem. Meg kell tanulnom újra enni. Mértéket tartani és élvezni.
Egészséges szeretnék maradni és egészségesen kinézni.
De ehhez ennem is kell...

Nehéz futam veszi kezdetét.......

Egy falat, egy új futam

Rendkívül nehéz elkezdeni az evést, miközben folyamatosan negatív gondolatok zajlanak bennem:
Nem érdemled meg az ételt! Az üres jó, az üres erős! Ne egyél, nem érdemled meg! Koplalj, koplalj! Az üres jó, az üres az, ami megnyugtat! Nem érdemled meg az ételt! Az üres jó, az üres erős! Ne egyél, nem érdemled meg! Koplalj, koplalj! Az üres jó, az üres az, ami megnyugtat!

A legnehezebb feladat, hogy rávegyem magam az evésre. Nem aggódni a számok miatt, nem gondolni a rossz dolgokra, melyek befolyásolnak abban, hogy enni tudjak.

Nem hallani meg Ana üzeneteit, amik tele vannak csábító hazugságokkal. 

Nehéz elhitetnem magammal, hogy megérdemlem az ételt; hogy szükségem van az ételre.

Étel = Élet

Étel = Energia

⇩

Étel = Nem az ellenséged!

Ma ettem. Sőt, még többet is (?) a két napos éhezés miatt. Ismét felborult a rendszer, amit egyszer sikerült helyrehoznom.. Nem vagyok büszke magamra.

(El kellene kezdenem egy listát írni arról, "miért ne koplalj?" 🤔🙄📝 ) 

Újabb feladatom ⇨ leállítani a jojó-effektust!  

Nem sokára új hét kezdődik és én is szeretnék egy kicsit új lenni. Jobb irányba változni.

Külső, belső, gondolkodás....

Általában mikor elképzelem azt, hogy változtatok a külsőmön az annyiból áll, hogy erősebb árnyalattal festem ki magam vagy befestem/levágatom a hajam. De mindig visszatérek önmagamhoz, a saját stílusomhoz. (Új szabályok kellenek!)

Ami a belsőt és a gondolkodást illeti, túl zárkózott vagyok. Nyitnom kell mások és a világ felé.  

Nemsokára találkozok a pszichiáteremmel és elmondom neki az összes evéssel való problémáimat, félelmeimet.    

Ki szeretnék (khm!).. akarok ebből gyógyulni és normális életet élni evéssel. Mindenféle aggodalmak nélkül. 

A függőség megváltoztat téged

Utálom a betegségemet, utálom a mérgező szenvedélyem, utálom az önsértéseim, utálok mindent, utálom önmagam, utálom az életet, utálom ezt az egészet! (Stop! Stop! Stop! STOP!)
Legszívesebben ordítanám, hogy állj és legyen már vége!! Legszívesebben feladnám az egészet!
De olyan messzire még nem jutottam, hogy ezt megtehessem......

Sorba veszítem el a barátaimat, folyamatosan hazudok mindenkinek:
Igen, jól vagyok! Nem, nagyon nem vagyok jól!
Ettem már. Nem, nem ettem és nem is akarok!
Nem kérek, nem szeretem... Imádom, kérek még és még.
Csak elestem. Csak szét martam a kezem, hogy fájjon.

Mégis, miért nem tudok leállni??
Bezárkóztam teljesen. Mire kezd jobb lenni minden, újra elölről kezdődik az egész.. Ma délután ettem először 2 és fél nap koplalás után. Hisztiztem egy egyszerű sulis orvosi vizsgálat miatt.. Mikor lesz ennek már vége???

Mit akarok vagy mit nem akarok? Fogalmam sincs..
(Eltűnni. Végleg. Hirtelen. MOST!)


Nem akarok meghalni! Nem akarom magamat bántani!🔪 Nem akarom, hogy csak csíkok és nyomok maradjanak a kezemen! Nem akarok mások szemében egy depressziós, anorexiás valaki lenni! Nem akarok életem végéig pszichoterápiákra járni! Nem akarom ezeket folytatni!

Miért kell, hogy ezek szerepeljenek az életemben?

Élni akarok!

Boldog, szabad és elégedett akarok lenni! Nem aggódni az evés miatt, nem hazudozni másoknak. A barátaimmal akarok lenni. Élni akarom a saját életem! Ez az én életem, az én történetem! Én nekem kell átírnom és új fejezetet kezdenem..📄✍️

Nagyon nehéz elkezdeni....

Vészhelyzet

HELP!!!!!  Sulis orvosi vizsgálat=súlymérés
Nem! Nem! Nem! Nem! Most kiborultam..... Nem fogok ráállni a mérlegre! Nem akarom tudni, hogy mennyit híztam és nem akarom azt se, hogy érdekeljen. Nem akarok az iskolában az az egyetlen személy lenni, ki az utóbbi mérés óta 10 kg-val több.
Nagyon félek és ideges vagyok. De kifogom játszani, hogy NE kelljen részt vennem az iskolai vizsgálatban! Ha hazudnom kell, ha hisztiznem kell, megteszem! De nem fogom hagyni, hogy visszaessek, újra...
[Tavaly] Mikor próbáltam újra gyógyulni, 2 napig normálisan ettem. Reggeliztem. (ez egy nagy dolog.) Ez idő alatt nem mértem magam. De, amint reggel mondták, hogy súlymérésre kell menni..............rosszul lettem! A legrosszabb az volt, amikor láttam, hogy hirtelen bevillan az a két jegyű szám, ami 2-3 kilóval többet mutatott, mint 2 nappal előtte. 
Az első, mikor hazaértem HASHAJTÓ!!!

Ezt leszámítva, kezdtem büszke lenni magamra. Két féle ételt is ettem, ami számomra tiltólistás volt.
Egyik a tükörtojás, amiről nem is tudom mikor ettem utoljára. Talán egy éve... Féltem az olajtól, ami még a mai napig a halálom.
Ugyanúgy, mint a péksütemények...  Hatalmas kalória tartalma miatt a tiltólistámon szerepelt, de nem mondom, hogy sosem ettem meg. (miért is ne tettem volna...) De ma mind a kettőt megettem és nem gondoltam semmire. Nem érdekelt. Miért nem megy így a továbbiakban?
Nem jöttek a rendőrök, nem csináltam semmi rosszat. Ezek szerint enni nem bűn!

A csatát te nyerted, de a háborút én fogom!

Visszaestem a mélypontra és visszaléptem a csoportba.
Nem sok idő kellett utána, hogy rájöjjek, az a világ már nem okoz nekem örömet. Ana mindig velem van és megragadja a pillanatokat, amikor gyenge vagyok.
Ki fogok lépni.

Sajnálom Ana, de ez nem jött össze! 🖕

Túl könnyű feladni és visszafordulni. Nem látom az alagút végén a kiutat. Van olyan egyáltalán? Nem okoz örömet az evés, nem élvezem. De az éhezést sem.. Mikor fogom újra megszeretni az evést? Mikor fogok minden negatív gondolat nélkül enni?  Még nem megy.... Menni fog?



"Nem tudod elkezdeni az életed következő fejezetét, ha újraolvasod az utolsót." 

Kilépek a csoportból és soha többet nem mehetek oda vissza. (De miért érzem, hogy ott vannak a legjobb barátaim?)
Nem engedhetem, hogy Ana újra visszarántson. Nem fogom engedni!
Az üres jó. Az üres, ami nyugtat. Nem akarok enni, nehéz. Nem bírom, de muszáj ennem. Nem adhatom fel.  Nem tudom, hogyan kezdjem el... Ne egyél! Az evés rossz! Ennem kell.





Lehet azzal kellene elkezdeni, hogy a pozitív dolgokra gondolok, ami olyan nehéz...
De ha feladom, az túl könnyű lenne. És én nem fogom feladni, mert ki akarok ebből lépni! 💪

Az evéssel kapcsolatos aggodalmakat fordítsd valami hasznosabbra

Amit eddig sikerült elérnem az az, hogy felzárkóztam a tanulásban. (Yeep)

A héten igen meglepően szerepeltem a dolgozatokat illetően.
4/3 dolgozat: 5-ös, +hibátlan (mi a...?? 😅) Ott kezdeném, hogy angolból semmit sem tudok, így lehet, hogy mégis?
Meglep, de kifejezetten büszke vagyok magamra! Jelenleg motivált vagyok a tanulásra. (Mik vannak..)
Jelenleg túl motivált arra, hogy a következő célom, egy nagyon jó töri dolgozat írása....





Fura érzés, hogy az akkori céljaim a súlyvesztés, és a motivációm a kitartásom volt. Ez volt a Siker.
Fordult a kocka és már azt az erőt, amit a súlyvesztésre pazaroltam, azt már a saját hasznomra fordítom. Ijesztő......
De jó érzés megfogni az ebben lévő sikerélményeket.

Goodbye ED 🖕 → Go RECOVERY! 👊❤️ (#bodposfeb (28+1 nap))

Találtam egy blogon egy tetszetős 28+1 napos kihívást, mely segíthet kézben tartani a dolgokat és elérhetünk egy kis eredményt önmagunk és testünk elfogadására. 

Elterveztem, hogy a "10 legfontosabb lépés a pozitív testképhez" kihívás közben ezt is naponta végigcsinálom 📝

„Mindig az újrakezdés az igazi folytatás, és ugyanazt folytatja minden igazi kezdet.”  🗝                                                                                                                                                                     
Goodbye ED 🖕 → Go RECOVERY! 👊❤️

Aki bármilyen pozitív belső tulajdonsággal rendelkezik, az egy kincs, ami nem mindenkiben van meg.

Becsüld meg magad!

"A szépség mítosza mindig viselkedést és nem megjelenést ír elő".

  

1. Írj arról, miért szeretnéd megcsinálni ezt a kihívást!
2. Csinálj egy selfie-t!
3. Írj három kedves dolgot a testedről!
4. Írj három kedves dolgot magadról, ami nem testi tényező!
5. Ajándékozd meg magad a kedvenc ételeddel!
6. Ajándékozd meg magad egy olyan órával, ami alatt csak magaddal foglalkozol!
7. Tűzz ki egy idézetet vagy képet a tükrödre, amitől magabiztosabbnak érzed magad!
8. Írj valamiről, amiért hálás vagy a testednek, hogy képes rá!
9. Fejezd ki a háládat egy segítség iránt, amit az életedben kapsz!
10. Ossz meg másokkal egy dalt, verset, könyvet, filmet vagy sorozatot, ami segít téged, hogy jól érezd magad a testedben!
11. Írj egy levelet a múltbéli önmagadnak a test szeretetéről!
12. Mondj ki hangosan valami kedveset magadnak a tükör előtt!
13. Táncolj és partizz a szobádban!
14. Írd le az ideális kapcsolatodat a testeddel!
15. Étkezz együtt valakivel, akit szeretsz!
16. Ossz meg másokkal egy olyan szót, amit szeretsz a testedre használni! (lehetőleg pozitívat)
17. Csinálj valami olyan tevékenységet, amivel megünnepled mindazt, amire a tested képes!
18. Írd le, mit jelent számodra a tested elfogadása és szeretete!
19. Posztolj egy képet magadról a kedvenc ruhádban!
20. Hirdesd a saját üzenetedet!
21. Ossz meg másokkal három idézetet, amelyek segítenek, hogy jobban érezd és elfogadd magad!
22. Posztolj egy képet, ami a test szeretetére és elfogadására emlékeztet!
23. Igyekezz elfogadni önmagadat meztelenül is!
24. Dicsérj meg valaki mást!
25. Írj vagy rajzolj valami pozitívat magadra!
26. Próbálj ki egy új receptet vagy éttermet, ami felkeltette az érdeklődésed!
27. Írj magadnak a jövőre egy üzenetet a test elfogadásáról és szeretetéről!
28. Írj arról, mi mindent tanultál a kihívás során!

+1 Beszélj valakivel a témáról!

10 fázisa az étkezési zavarok gyógyulásának

1. Nem hiszem, hogy problémám van.

• Ez az én testem, szóval hagyj békén.
• Vannak olyan emberek, akik vékonyabbak (rosszabbak) nálam.

2. Lehet, hogy problémám van, de nem olyan rossz.

• Már csak egyszer hányok.
• A fizikai állapotom nem mutat semmi rosszat, így jól vagyok.

3. Van problémám, de nem érdekel.

• Tudom, hogy a hányás nem jó nekem, de nekem ez segít, szóval nem érdekel.
• Tudnék változtatni, ha akarnák, de nem akarok.

4. Szeretnék változtatni, de nem tudom hogyan kell és félek.

• Szeretnék normálisan enni, de aggódom a hízás miatt.
• Véget szeretnék vetni a túlfogyasztásnak, de nem tudok rájönni, hogyan kezdjem el.

5. Próbáltam változtatni, de nem tudtam.

• Azt mondtam, hogy nem fogom (kitölteni az ürességet) de azon találtam magam, hogy újra megteszem.
• Én nem igazán érzem a változást (lehetőségét), akkor miért próbálkozom?

6. Abba tudom hagyni néhány rossz szokásomat, de nem az összeset.

• Abba tudom hagyni a purgálást, de nem fogok többet enni.
• Már jobban eszek, de az edzésem irányíthatatlan.

7. Abba tudom hagyni néhány rossz szokásom. de nem a gondolataimat.

• Nem tudok másra gondolni egész idő alatt, mint az ételre vagy a túlfogyasztásra.
• Folyton számolom  a kalóriákat a fejemben és még mindig fogyni akarok.

8. Gyakran vagyok gondolatok és rossz viselkedések nélkül, de nem mindig.

• Minden nap jól érzem magam, de a stressz hatására mindig visszatérek a rossz szokásaimhoz.
• Én jól voltam, de a fürdőruha viselése elindította bennem az evészavar gondolatait és az ezzel járó viselkedéseket.

9. Viselkedési formák és gondolatok nélkül létezem.

• Többnyire jól érzem magam a testemben és képes vagyok arra, hogy megegyek dolgokat bűntudat és feszültség nélkül.
• Amint felhagytam a rossz szokásokkal, egy bizonyos ponton rájöttem, hogy már nincsenek gondolataim és késztetés érzéseim.

10. Meggyógyultam.

• Hosszú ideje nincsenek már olyan gondolataim, érzéseim és viselkedésem, ami az evészavarhoz köthetők.
• Elfogadom a testem természetes méretét. Az evészavarom már a múlté.

Túl sok...

A héten visszacsúsztam a mélypontra és Ana újra megpróbál magához láncolni.
Nem érzem jól magam az evéstől, de nem érzem jól magam a nem evéstől.

"Amikor éhezel, táplálod a démonokat."

Az üresség érzése szinte lenyugtat. Nincs, ami miatt bűntudatot kellene éreznem. De az üresség erős és hazug érzetet kelt bennem, hogy ez a jó választás. Az üres erős és legyőzhetetlen..

Akármilyen nehéz, folytatnom kell az evést. Nincs megállás, nincs kitérő. Folytasd!‼️
Ahhoz, hogy hosszú távon folytatni tudjam az evést, muszáj megszeretnem és élvezni. Nem törődni azokkal a gondolatokkal, melyek minden egyes étkezésnél lejátszódnak bennem..

De nem mindegy, hogy mit eszem.
Sokféle étel van, amiket szeretek, de még nem állok készen, hogy mindenféle negatív gondolatok nélkül megegyem.
Kell, hogy jól érezzem magam az evéstől.

A szavak fájnak, de megmenthetik az életedet

Erről a mondatról eszembe jut minden olyan dolog, amiért meghoztam azt a döntést, hogy meggyógyulok.

Sajnos, akik evészavarban szenvednek, elsősorban a kóros soványsággal élő anorexiások a külvilágtól számos negatív megjegyzést és elutasítást kapnak..
Én is számos megjegyzést kaptam, még ha nem is a külsőmre, de a fogyással, a betegséggel való gondolkodásomra igen.

De azt szeretném mondani: Köszönöm! 

Elég furcsának tűnhet, de valóban megköszönöm azoknak az embereknek, kik felnyitották a szemem.

Számomra az evészavar egy olyan dolog, amiről muszáj beszélnem. Muszáj kiadnom magamból.

[Story Part #1]  Február... volt az a hónap, amikor elértem a legalacsonyabb súlyom a betegségem alatt és ekkor volt a pszichiáteremmel az első terápiás találkozó is.

Kezdete az egésznek, hogy beszéltem az evészavaromról a pszichológusomnak, melynek pszichiátria lett a következménye. 

Kiadtam magamból, mert azt a belső harcot, melyet Anával vívok, nem bírtam tovább. Elmondtam, segítséget akartam.

És bár akkor nem szerettem volna elhagyni Anát és felhagyni a túlzott fogyással kapcsolatos dolgokkal, ma már köszönöm!

Még ha a tetteim nem mutatták, de legbelül mindig is fel akartam hagyni az egésszel..

Ami igazán rátette a bélyegét a döntésemet értve, az Denise Jaden - Never Enough c. könyve volt. (Figyelmesztetés: spoielezni fogok) 

A kislány nővére, ki a suli legnépszerűbb és jó tanulója volt, kinek szinte csillogásnak látszott az élete, súlyosan anorexiás volt. Húga tudott mindenről, de mire a szüleinek is feltűnt, késő volt. 

A lány meghalt.

Eszembe juttatta a szüleimet. Miért akarnák nekik fájdalmat okozni az étel elutasításával? Miért akarnák fájdalmat okozni azzal,  ha többé nem lennék? Ha látják, hogy az állapotom romlik és ők mindezalatt magatehetetlenül végignézik mindezt?  

Eszembe jutott a kishúgom, kit a legjobban szeretek.  Nem akarok neki fájdalmat okozni azzal, ha egyszer örökre itt hagynám. Ha nem lenne, kiről példát vehetne.

Mi lenne a többi rokonommal, a barátaimmal, az ismerőseimmel?

Ha önmagamért nem, de értük meggyógyulok! Értük megéri.  

Tisztítás. Ahhoz, hogy az evészavar fogságából kilehessen törni, rengeteg motivációra és támogatásra van szükség. Erőre.

Beszélj róla!

Teljesen más érzés, mikor a pszichiátered, de főképp a pszichológusod támogat és segít végigvezetni a teljes gyógyuláshoz vezető úton, mint amikor a koplaláshoz kérted a segítséget.

Még ha az osztályfőnököm kétszer-háromszor is azt kérdezi: "Te hülye vagy?!" fájt, de igaza van!

Mert sokkalta értelmesebb vagyok ennél.....

Köszönöm! 

Merj segítséget kérni és beszélj róla! Ez a legjobb gyógymód. 😘 

"Hagyd a mérgező kontrollt, hogy visszanyerd az egészséges kontrollt"

Bántottam magam. Megint.

Elég egy rossz pillanat, hogy teljesen elárasszanak az indulatok, melyek csak egyre jobban elnyomnak belül, amitől meg kell szabadulnom.       
Megérdemled! (Azt hiszem, ilyenkor valóban fáj valami....)

Kell, hogy fájjon. Miért kell, hogy fájjon?

Megbántam. Nagyon fáj, nagyon ronda és emellett hazudoznom is kell. Változtatnom kell ezen a módszeren, mert tudom, hogy ez nem jó.

Egy rossz pillanat, egy rossz döntés, majd megbánás. Nem éri meg....

Számos sok eszköz sajátítható el a feszültség levezetésére:

Legyen akár művészet, sport vagy különböző autogén tréning gyakorlatok. Bármi.

Gondolkozz mielőtt cselekednél! Érdemes kárt csinálni önmagunkban a megkönnyebbülés kedvéért? 

Találtam egy aranyos, de mégis hasznos módszert arra az esetre, ha újra, ha a gondolatok az önvagdosáson járnak:

                           

                       

Szabályok: 

1. Amikor azt érzed, hogy vágni akarsz, vegyél egy tollat a kezedbe és rajzolj egy pillangót a karodra      vagy a kezedre.

2. Nevezd el a pillangót egy szeretett személy után vagy valakit, aki tényleg azt szeretné, hogy jobban      érezd magad.

3. Meg kell engedned, hogy a pillangó természetesen halványuljon el. NEM moshatod le.

4. Ha vágtál, mielőtt még eltűnt volna a pillangó, akkor megölted. Ha nem vágsz, akkor él.

5. Ha több, mint egy pillangót rajzoltál, a vágás megöli mindegyiket.

6. Egy másik személy is rajzolhatja rád. Ezek a lepkék nagyon különlegesek. Vigyázz rájuk.

Nem számít...

,,Nem számít, hogy ki vagy. Nem számít, honnan jöttél. Gyönyörű vagy és megérdemled, hogy szeressenek.

Megérdemled, hogy fontosnak érezd magad. Sokkal többet érdemelsz, mint hinnéd, szóval ne érezd magad kevesebbnek."

Evészavaroktól a gyógyulásig

1. Az evészavar kialakulása. Elutasítás és védelem.
2. Tudatosság, hogy szükség van a változásra.
3. Eltökéltség és konfrontáció az evészavar ellen.
4. Aktív kutatás a helyreállítás és a pozitív változások után.
5. A gyógyulás nehézségeiről való megvilágosodás. Visszaesések előfordulása.
6. Tudatos folytatás. Az önismeret és a felelősség elfogadása. 💕

,,Nincs más választásod, mint folytatni a harcot, mert valahol, valahogy már megérte."

,,A gyógyulás nem egyszerű. A gyógyulás nem könnyű. A gyógyulás nem gyors. A gyógyulás egy fárasztó folyamat. A gyógyulás napi 24 órában történik, nincs szabadnap, nincs szünet és nagyon kevés, ha van fizetés nap. Nem szabad befejezni. Nem szabad visszalépni vagy kivenni egy szabadnapot, hogy pihenj. 
Nincs más választásod, mint folytatni a harcot, mert valahol, valahogy már megérte."

Az evészavarral való küzdelem fényes oldala?

Amikor meggyógyulsz: azokban az élethelyzetekben, melyekben más emberek szenvednek; aggódnak; félnek -  neked az semminek fog tűnni, mert Te megnyertél egy igazi belső háborút, ami ellen harcoltál.

Amikor meggyógyulsz: nem csak egy mély elismerést kapsz, ami a legtöbb ember számára magától értetődő, hanem az emberi psziché mély megértését is. Te már tudatos leszel azokkal szemben, akik soha nem néztek szembe egy ilyen brutális csatával.

Amikor meggyógyulsz....                                                                                                        (Tumblr)

,,Ma felejtsd el a múltat, bocsáss meg magadnak és kezd újra."

A tegnapi rossz érzések ellenére Folytatom!
A gyógyulás nehéz, de tudom (sokszor, ha nem is érzem), hogy ez a helyes választás.
Nem szabad hagynom, hogy befolyásoljanak az olyan gondolatok, melyek megakadályozhatnak a gyógyulásban.

Nincs megállás. Ha elhatároztam magam, akárhányszor a földre kerülök, annyiszor fogok felállni!
Ahányszor visszaesek, annyiszor fogok kimászni!       

10 lépés a pozitív testképhez 

Jó dolog tudni, hogy miért és mit szeretünk magunkban, magunkon. A legfontosabb az életben, hogy szeressük és fogadjuk el magunkat, amilyenek vagyunk!

Én azt hiszem, hogy ez a felsorolás is egy folyamat, amin végig kell menni. Nem kifejezetten az étkezési zavarból való gyógyuláshoz szükséges, hanem önmagunk megismeréséhez és hogy tisztában legyünk azzal, hogy mit és miért szeretjük azt magunkon illetve magunkban. ♥️

1. lépés: Becsüld mind azt, amire a tested képes. 

Rájöttem, hogy hálás lehetek azért, hogy egészséges vagyok. Hálás lehetek azért, mert megvannak az összes végtagjaim és részeim. Hálás vagyok!

Mélypont (Trigger Warning)

A gyógyulásom első (nem teljes) hete:
Hétfő/Kedd - boldogság😍  Szerda - jókedv🙂  Csütörtök - fordulópont😟  Péntek - mélypont😢

Csak álltam a tükör előtt és sírtam. Mégis, ki ez a lány?
Csak álltam és a rossz gondolatok hangosan keringtek körülöttem. Láttam egy lányt a tükörben, ki nem elégedett magával. Láttam egy lányt a tükörben, ki szégyenli és utálja magát. Láttam egy lányt, ki tehetetlen és tanácstalan.
Ez a lány bántotta és éheztette magát. Ez a lány halálra akarja éheztetni magát.
Ezek erős és durva szavak, de mind igaz.

Számomra ez az egész, egy lassú öngyilkossági folyamat.
Az evészavarom kialakulása előtt sosem volt bajom a külsőmmel, elégedett voltam az alakommal.
Sokaknak, kik meghallják az ,,anorexia" szót, rögtön a csont sovány lányok képei tűnnek fel előttük, kikről azt gondolják, hogy kövérnek tartják magukat, ezért kezdtek drasztikus fogyásba.

,,Kövérnek látom magam" : a testkép zavart nem mi alkotjuk meg. Ez egy következmény.
Ahogyan mondtam, én sem tartottam magam kövérnek, de ahogyan süllyedtem bele a betegségbe, annál rosszabb lett az önértékelésem is. (Megjegyzem, én sem néztem/nézek ki anorexiásnak.)

De ez nem így van!  

Az anorexia és más fajta evészavar, csak egy tünete valaminek. Az evészavar egy súlyos, halálos, mentális betegség.

Számomra ez volt nekem az öröm. Örömet találtam abban, hogy bántottam magam!

Végül már nem érdekelt a mérleg, nem érdekeltek a számok... Már csak az érdekelt, hogy ne egyek. Semmit! Nem tudom, hogy miért érzem így a mai napig. De tudom, hogy ez ellen kell tennem valamit. A cél az, hogy szeressem és elfogadjam magam a hibáimmal együtt.

Nehéz, mikor azon töprengek, hogy egyek, mert meg kell gyógyulnom és megérdemlem,

VAGY

Nem enni, mert el akarok tűnni innen és nem érdemlem meg.

Holnap újra nekikezdek az egésznek. Folytatom, nem adom fel! 

Az anorexia hazugságai

Az étkezési zavarokban egy dolog közös. Meggyőznek téged arról, hogy az életed sokkalta jobb vele, mint az életed nélküle.

Túlságosan  belemélyedtem a betegségembe és nem láttam át a vakító, rózsaszín ködön, melynek az egészet láttam.

Nem vettem észre, hogy mit csinálok, hogy kiknek ártok vele, a koplalásommal, az étel elutasításával. Csak azt tudtam, hogy ez a világ volt számomra a Mennyország, az enyhülés, a tökéletesség, míg a külvilág maga volt a pokol.

Két dolog létezett: A megelégedés és a bűnhődés.

Ana elhitette az áldozatául ejtett kis hiszékeny, buta kislánnyal, hogy:

"semminek nincs jobb íze, mint a soványság érzése."

"Én vagyok az egyetlen, aki el tudja intézni a dolgokat számodra, és így jobban nézhetsz ki, mint a barátaid, jobban, mint a legnagyobb ellenségeid.

Én vagyok az, aki játékban tart, mert a gondolataink összemosódnak és eggyé válnak.

Már benned vagyok....

A fejedben, a szívedben és a lelkedben."

Nap mint nap arra törekedtem, hogy Anának (önmagamnak?) megfeleljek. Szinte a legnagyobb célommá vált, hogy teljesíteni tudjam azokat az elvárásokat, melyeket Ana által az elmém megalkotott.

De ezek együtt jártak a bűnhődéssel.

A kisördög mindig ott motoszkált a fejemben és megsúgta, hogy mit kell tennem, mikor az önutálat és a bűntudat felerősödött bennem és elárasztotta egész testemet.

Bűnhődtem, mikor a karomon éreztem a friss vágások égető és fájdalmas érzését.

Bűnhődtem, mikor letuszkoltam magamba a borzalmas keserűsót vagy amikor a wc kagyló fölé hajolva a torkomban éreztem ujjaimat és könnyeztem az erőlködéstől.

Bűnhődtem, mikor késő estig óra hosszat csináltam a felüléseket, terpeszugrásokat és guggolásokat.

Bűnhődtem!

,,A tökéletességnek ára van."

NEM.

Minél jobban engedelmeskedünk Anának, annál jobban zuhanunk a betegségbe.

Elértem egy bizonyos ponthoz, mikor rájöttem, mit is takar ez az egész. Ana meg fog ölni!

Ana hazudott nekem, mikor elhitette velem, hogy biztonságban vagyok az ő világában és hogy helyes, amit csinálok.

A soványság nem tökéletes. A soványság nem szép. Nem minden.

Ana nem a barátom, hanem a legnagyobb ellenségem!

A hiszékeny, buta lány elhitte, hogy Ana az, ki megadja a biztonságot. De így vagy úgy, én veszítek, ha ezt nem hagyom abba! Ana meg fog ölni!

Amit megtehetsz az életben, az az, hogy tápláld a tested és gondoskodj róla.

Ha folytatod akkor teljesen elpusztít szellemileg, fizikailag, lelkileg és érzelmileg.

Az evészavar nem fog segíteni abban, hogy boldog és egészséges életet élj hosszú távon.

A gyógyulás! A jó választás. x

Helyzetjelentés

[HELYZETJELENTÉS]  Hétfő óta fogytam 1,6 kilót...  Hogy lehetséges ez???
Nem úgy értem, hogy ez baj, hisz normálisan ettem. Úgy értem, ez azért van, mert nem merek enni.
Ahogy átléptem gyógyuló üzemmódba, jobban félek az ételtől, mint a betegségem alatt.
Akkoriban túlságosan rástreszeltem arra, hogy: 

"Nem ehetek! Nem eheted meg azt...! Hízni fogsz tőle! Sok kcal! stb....."

Szorongtam, mert enni szerettem volna, de nem tehettem a fogyás miatt. (»ettem)

Most: Enni szeretnék, de félek az ételtől. Nem merek enni.
Miért ilyen erős az ellenérzetem az evéssel kapcsolatban? Vajon meddig fog ez tartani? Mikor fogok tudni normálisan enni??
Sok sok kérdés, amikre szeretném tudni a választ, de pontosan tudom, hogy nincs az a varázsige, ami egy másodperc alatt rendet tud rakni az elmémben. Túl könnyű lenne...

Nekem kell lépnem! De egyenlőre fogalmam sincs, hogy hogyan kezdhetném el... Hogyan kell ezt elkezdeni egyáltalán?

Ma nem ettem sokat, de soknak érzem... Ana ismét itt motoszkál a fejemben, de muszáj ellenállnom neki. Nem engedhetem, hogy befolyásoljon!

Ahhw, miért ilyen nehéz?  

"A szépség fejedben kezdődik, nem a tükörben."

Ha valaha is látsz egy rossz képet magadról, csak gondolj a naplementére.

Próbáltál-e már valaha lefotózni egy naplementét rossz kamerával? Kiderült, hogy szar rossz.
Úgy értem, hogy ez lehet a legszebb naplemente, amit valaha láttál az életedben és a fénykép brutálisnak tűnik.

Ez nem azt jelenti, hogy a naplemente nem lélegzetelállító. Azt jelenti, hogy a fényképezőgép nem mutathatja szépségét.

Te egy gyönyörű, alázatos naplemente vagy! Soha ne felejtsd el.                                                                                            

10 legfontosabb lépés a pozitív testképhez

1. Becsüld mind azt, amire a tested képes.

2. Csinálj egy Top 10-es listát azokról amiket szeretsz magaddal kapcsolatban....olyan dolgokról, amik nem kapcsolódnak ahhoz, hogy hány kiló vagy, vagy hogy nézel ki.

3. Emlékeztesd magad, hogy az "igazi szépség"  ..  nem csupán felszínes.

4. Tekints magadra teljes emberként...válaszd azt, hogy nem a speciális testrészekre koncentrálsz.

5. Vedd magad körül pozitív emberekkel.

6. Állítsd le azokat a hangokat a fejedben, amelyek azt mondják, hogy a tested nem "helyes" vagy, hogy "rossz" ember vagy.

7. Viselj olyan ruhákat, amik kényelmesek a számodra és amikben jól érzed magad a testedben.

8. Válj kritikus szemlélőjévé a társadalom és média üzeneteinek.

9. Csinálj valami kedveset magaddal....valamit, ami tudatja a testeddel, hogy megbecsülöd.

10. Használd azt az időt és energiát, amit azzal töltöttél, hogy aggódsz az étel, a kalóriák és a súlyod miatt arra, hogy csinálj valamit, amivel segítesz másoknak.