Nos, mivel utĂĄlom a hĂ©tvĂ©gĂ©ket a folyamatos evĂ©sek miatt a ma estĂ©m sem telt el mĂĄshogy, mint az elegem van az evĂ©sbĆl! Ă©rzĂ©sbĆl.
KivĂ©telesen a kezembe ragadtam a ceruzĂĄt Ă©s a filctollakat, majd elkezdtem rajzolni. đ✏
A rajzolĂĄst ritkĂĄn szoktam elĆvenni. LeginkĂĄbb Ărok vagy gitĂĄrozom️, de ez hangulat fĂŒggĆ..
Egy a lényeg, hogy eltereltem a rossz gondolataimat a tanulåssal és a rajzolåssal.
MiĂ©rt nem megy Ăgy mindig?
Persze visszatĂ©rnek a gondolatok, de jĂł Ă©rzĂ©s volt az a fĂ©l vagy egy Ăłra, mikor nem gondoltam Ășgy semmire. Kikapcsoltam.
Ha mĂĄr a rajzoknĂĄl tartunk, ez az egyik kedvencem.
Ez az egyetlen rajzom, ami valĂłban a sajĂĄtom. A sajĂĄt fejembĆl ugrott ki, a sajĂĄt Ă©rzĂ©seim Ă©s gondolataim vannak rajta. Azok a pozitĂv szavak, melyet mĂĄsoktĂłl kaptam (szakemberektĆl, az iskolĂĄban, kĂłrhĂĄzban a csoporttĂĄrsaimtĂłl..đ)
A képen két vilåg van: A sajåtom és Ana vilåga, de minden egy személyben.
Ez az anorexia. Nem vagy egyedĂŒl a sajĂĄt testedben...
Nincsenek megjegyzések:
MegjegyzĂ©s kĂŒldĂ©se