2017. november 23., csütörtök

Egy falat, egy új futam

Rendkívül nehéz elkezdeni az evést, miközben folyamatosan negatív gondolatok zajlanak bennem:
Nem érdemled meg az ételt! Az üres jó, az üres erős! Ne egyél, nem érdemled meg! Koplalj, koplalj! Az üres jó, az üres az, ami megnyugtat! Nem érdemled meg az ételt! Az üres jó, az üres erős! Ne egyél, nem érdemled meg! Koplalj, koplalj! Az üres jó, az üres az, ami megnyugtat!


A legnehezebb feladat, hogy rávegyem magam az evésre. Nem aggódni a számok miatt, nem gondolni a rossz dolgokra, melyek befolyásolnak abban, hogy enni tudjak.
Nem hallani meg Ana üzeneteit, amik tele vannak csábító hazugságokkal. 
Nehéz elhitetnem magammal, hogy megérdemlem az ételt; hogy szükségem van az ételre.

Étel = Élet
Étel = Energia
Étel = Nem az ellenséged!

Ma ettem. Sőt, még többet is (?) a két napos éhezés miatt. Ismét felborult a rendszer, amit egyszer sikerült helyrehoznom.. Nem vagyok büszke magamra.
(El kellene kezdenem egy listát írni arról, "miért ne koplalj?" 🤔🙄📝 ) 
Újabb feladatom ⇨ leállítani a jojó-effektust!  


Nem sokára új hét kezdődik és én is szeretnék egy kicsit új lenni. Jobb irányba változni.
Külső, belső, gondolkodás....
Általában mikor elképzelem azt, hogy változtatok a külsőmön az annyiból áll, hogy erősebb árnyalattal festem ki magam vagy befestem/levágatom a hajam. De mindig visszatérek önmagamhoz, a saját stílusomhoz. (Új szabályok kellenek!)

Ami a belsőt és a gondolkodást illeti, túl zárkózott vagyok. Nyitnom kell mások és a világ felé.  
Nemsokára találkozok a pszichiáteremmel és elmondom neki az összes evéssel való problémáimat, félelmeimet.    
Ki szeretnék (khm!).. akarok ebből gyógyulni és normális életet élni evéssel. Mindenféle aggodalmak nélkül. 







Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése