A szavak fájnak, de megmenthetik az életedet

Erről a mondatról eszembe jut minden olyan dolog, amiért meghoztam azt a döntést, hogy meggyógyulok.

Sajnos, akik evészavarban szenvednek, elsősorban a kóros soványsággal élő anorexiások a külvilágtól számos negatív megjegyzést és elutasítást kapnak..
Én is számos megjegyzést kaptam, még ha nem is a külsőmre, de a fogyással, a betegséggel való gondolkodásomra igen.

De azt szeretném mondani: Köszönöm! 

Elég furcsának tűnhet, de valóban megköszönöm azoknak az embereknek, kik felnyitották a szemem.

Számomra az evészavar egy olyan dolog, amiről muszáj beszélnem. Muszáj kiadnom magamból.

[Story Part #1]  Február... volt az a hónap, amikor elértem a legalacsonyabb súlyom a betegségem alatt és ekkor volt a pszichiáteremmel az első terápiás találkozó is.

Kezdete az egésznek, hogy beszéltem az evészavaromról a pszichológusomnak, melynek pszichiátria lett a következménye. 

Kiadtam magamból, mert azt a belső harcot, melyet Anával vívok, nem bírtam tovább. Elmondtam, segítséget akartam.

És bár akkor nem szerettem volna elhagyni Anát és felhagyni a túlzott fogyással kapcsolatos dolgokkal, ma már köszönöm!

Még ha a tetteim nem mutatták, de legbelül mindig is fel akartam hagyni az egésszel..

Ami igazán rátette a bélyegét a döntésemet értve, az Denise Jaden - Never Enough c. könyve volt. (Figyelmesztetés: spoielezni fogok) 

A kislány nővére, ki a suli legnépszerűbb és jó tanulója volt, kinek szinte csillogásnak látszott az élete, súlyosan anorexiás volt. Húga tudott mindenről, de mire a szüleinek is feltűnt, késő volt. 

A lány meghalt.

Eszembe juttatta a szüleimet. Miért akarnák nekik fájdalmat okozni az étel elutasításával? Miért akarnák fájdalmat okozni azzal,  ha többé nem lennék? Ha látják, hogy az állapotom romlik és ők mindezalatt magatehetetlenül végignézik mindezt?  

Eszembe jutott a kishúgom, kit a legjobban szeretek.  Nem akarok neki fájdalmat okozni azzal, ha egyszer örökre itt hagynám. Ha nem lenne, kiről példát vehetne.

Mi lenne a többi rokonommal, a barátaimmal, az ismerőseimmel?

Ha önmagamért nem, de értük meggyógyulok! Értük megéri.  

Tisztítás. Ahhoz, hogy az evészavar fogságából kilehessen törni, rengeteg motivációra és támogatásra van szükség. Erőre.

Beszélj róla!

Teljesen más érzés, mikor a pszichiátered, de főképp a pszichológusod támogat és segít végigvezetni a teljes gyógyuláshoz vezető úton, mint amikor a koplaláshoz kérted a segítséget.

Még ha az osztályfőnököm kétszer-háromszor is azt kérdezi: "Te hülye vagy?!" fájt, de igaza van!

Mert sokkalta értelmesebb vagyok ennél.....

Köszönöm! 

Merj segítséget kérni és beszélj róla! Ez a legjobb gyógymód. 😘