Ana, ég veled!

Vége van! Ma délután a pszichológusomnál nem csak írásban és gondolatban, hanem hangosan, élőben is kimondtam: ,,Nincs rád szükségem, hagyj engem élni!

Nekem nincs rád szükségem, nem fogod meghatározni minden napomat! Szabad leszek! 

Hagyj elmenni, nekem nincs rád szükségem!!! Nincs rád szükségem!!‘‘

Kimondtam. Hangosan. Lezártam. Vége van. VÉGE VAN!!

Megkönnyebbültem. Megszabadultam egy olyan belső erőtől,ami belül szétfeszített.
Egy belső érzéstől, ami szinte majdnem felemésztett.
Egy démontól, ami belülről teljesen tönkre tett. Egy démontól, ami bennem élt.

Már vége van...

Elhagyta testem, elhagyott engem. Üres vagyok, szabad vagyok!
És itt az ideje, hogy ezt az ürességet betöltsem. Betöltsem étellel, szeretettel, pozitívumokkal.
A maradványokat felépítsem az erőmből. A boldogságomból.

Már nincs többé mi irányítson. Többé már nincs.
Szabad vagyok!

Ég veled örökre anorexia!