
❞A tükör olyan használati tárgy, amely minden lakásban megtalálható. Minden egyes nap bele is nézünk, amikor fogat mosunk, fésülködünk, sminkelünk, vagy valamilyen más szépítkezési munkát végzünk magunkon.
Ezek olyan kutyafuttában elvégzett rutin feladatok. Pedig a tükör nagyon sok mindent elárul saját bensőnkről, kisugárzásunkról, személyiségünkről. Vajon hány ember, nő és férfi nézett már bele alaposabban a saját tükrébe?
Van-e olyan egyén, aki elmondhatja magáról, hogy tetőtől-talpig végignézte magát a tükörben? Mert-e szembesülni saját meztelen testével, arckifejezésével, tekintetével? Szerintem kevés ilyen ember akad, de léteznek ilyenek. Ezek folyamat megtételéből indul el az a felismerés, amit elfogadásnak nevez a pszichológia.
Az igazi elhatározás ott kezdődik, amikor megfogalmazom magamnak, hogy milyen ember is vagyok én valójában, mind külsőleg, mind belsőleg. És amikor megfordul a fejemben, hogy vajon a kívülálló ember milyennek lát engem külsőleg. Ilyen kérdések felvetésekor jó szolgálatot tesz egy tükör. Amikor egyedül vagyunk, tegyünk egy kísérletet. Vetkőzzünk meztelenre ás álljunk a tükör elé! Nézzünk végig magunkon alaposan!
A hajunk szálától a nagy lábujjunkig. Nagyon sok nő küzd önértékelési zavarokkal. Például: nagy vagy kicsi a melle, lapos vagy kerek a feneke, nagy vagy lapos a hasa, vékony vagy vastag a lába és sorolhatnánk még a testi adottságokat. A nem megfelelő testrészek állapotán azonban lehet javítani. Nem a plasztikázásra gondolok, hanem a különböző tornákra, testedzésekre. Az önmagam elfogadásának hiánya pedig mindig az önbizalom hiányából ered.
Gondoljunk csak vissza a gyermekkori mesékre! Ki ne olvasta volna a ,,Hófehérke és a hét törpe" című mesét. Ott is mit csinál Hófehérke gonosz mostohája? Odaáll a tükör elé,és el kezdi kérdezgetni, hogy ,,tükröm, tükröm, mondd meg nékem, ki a legszebb a világon?" És a tükör könyörtelenül válaszol is. ,,Szép vagy, szép vagy, szebb a napnál, de Hófehérke szebb náladnál". És ezek után még háromszor megkérdezi a tükröt, hátha azt válaszolja, amit hallani szeretne. És íme, egy példa arra, hogy a gonosz mostoha, sehogyan sem akarta elfogadni önmagáról azt a képet, amit a tükör mutatott.
A tükör nagyon sokszor visszatükrözi arcunk, szemünk hangulati kifejezéseit. Egy pillanatra sem hazudik. Mindig azt mutatja, amilyenek az adott pillanatban vagyunk. Ezt nem kell szégyellni, hisz emberek vagyunk. A másik óriási probléma - főleg a nők körében - az öregedéstől való félelem. Sokan ezért sem mernek őszintén a tükörbe nézni. Mert mit látnak? - Ráncosodó bőrt, lazuló izomzatot, őszülő hajszálakat stb. Ezek pedig mind csak a felszínen látható külsőségek.
Fontos dolog, el tudom-e magam belül fogadni. Mert ha elfogadom magam, hogy ilyen vagyok, amilyennek a tükörbe láttam magam és nincs semmi bajom a külsőm megítélésével és az idő múlásával, akkor minden rendben van. Ha azonban állandóan elégedetlen vagyok bármely külső adottságommal, akkor ott bizony az önbizalom nagyon hadilábon áll. Senkinek sem kell olyannak lennie, mint egy manökennek vagy szépségkirálynőnek. Ne arra törekedjünk, hogy mit szól a másik ember vagy a külvilág!
Magunknak feleljünk, és fogadjuk el magunkat úgy, ahogyan születtünk. Vannak olyan testi adottságok, amelyeken az ember nem tud változtatni. És arról sem feledkezzünk meg, hogy nem minden férfi szereti a divatlapokban szereplő ,,Barbie-baba" stílust. Soha nem tudhatjuk, hogy az utunkba kerülő pasi mit fog rajtunk szeretni. Lehet, hogy a nagy mellet vagy a kerekded fenekedet. Egy biztos, hogy merjünk nyugodtan a tükör elé állni, és elfogadni magunkat, mert a változás ott kezdődik, ha saját magammal elégedett vagyok. ❝
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése