2017. november 17., péntek

TĂșl sok...

A hĂ©ten visszacsĂșsztam a mĂ©lypontra Ă©s Ana Ășjra megprĂłbĂĄl magĂĄhoz lĂĄncolni.
Nem Ă©rzem jĂłl magam az evĂ©stƑl, de nem Ă©rzem jĂłl magam a nem evĂ©stƑl.

"Amikor éhezel, tåplålod a démonokat."




Az ĂŒressĂ©g Ă©rzĂ©se szinte lenyugtat. Nincs, ami miatt bƱntudatot kellene Ă©reznem. De az ĂŒressĂ©g erƑs Ă©s hazug Ă©rzetet kelt bennem, hogy ez a jĂł vĂĄlasztĂĄs. Az ĂŒres erƑs Ă©s legyƑzhetetlen..

AkĂĄrmilyen nehĂ©z, folytatnom kell az evĂ©st. Nincs megĂĄllĂĄs, nincs kitĂ©rƑ. Folytasd!‼️
Ahhoz, hogy hosszĂș tĂĄvon folytatni tudjam az evĂ©st, muszĂĄj megszeretnem Ă©s Ă©lvezni. Nem törƑdni azokkal a gondolatokkal, melyek minden egyes Ă©tkezĂ©snĂ©l lejĂĄtszĂłdnak bennem..

De nem mindegy, hogy mit eszem.
SokfĂ©le Ă©tel van, amiket szeretek, de mĂ©g nem ĂĄllok kĂ©szen, hogy mindenfĂ©le negatĂ­v gondolatok nĂ©lkĂŒl megegyem.
Kell, hogy jĂłl Ă©rezzem magam az evĂ©stƑl.





Nincsenek megjegyzések:

MegjegyzĂ©s kĂŒldĂ©se