Hétfő/Kedd - boldogság😍 Szerda - jókedv🙂 Csütörtök - fordulópont😟 Péntek - mélypont😢
Csak álltam a tükör előtt és sírtam. Mégis, ki ez a lány?
Csak álltam és a rossz gondolatok hangosan keringtek körülöttem. Láttam egy lányt a tükörben, ki nem elégedett magával. Láttam egy lányt a tükörben, ki szégyenli és utálja magát. Láttam egy lányt, ki tehetetlen és tanácstalan.
Ez a lány bántotta és éheztette magát. Ez a lány halálra akarja éheztetni magát.
Ezek erős és durva szavak, de mind igaz.
Számomra ez az egész, egy lassú öngyilkossági folyamat.
Az evészavarom kialakulása előtt sosem volt bajom a külsőmmel, elégedett voltam az alakommal.
Sokaknak, kik meghallják az ,,anorexia" szót, rögtön a csont sovány lányok képei tűnnek fel előttük, kikről azt gondolják, hogy kövérnek tartják magukat, ezért kezdtek drasztikus fogyásba.
,,Kövérnek látom magam" : a testkép zavart nem mi alkotjuk meg. Ez egy következmény.
Ahogyan mondtam, én sem tartottam magam kövérnek, de ahogyan süllyedtem bele a betegségbe, annál rosszabb lett az önértékelésem is. (Megjegyzem, én sem néztem/nézek ki anorexiásnak.)
Az anorexia és más fajta evészavar, csak egy tünete valaminek. Az evészavar egy súlyos, halálos, mentális betegség.
Számomra ez volt nekem az öröm. Örömet találtam abban, hogy bántottam magam!
Végül már nem érdekelt a mérleg, nem érdekeltek a számok... Már csak az érdekelt, hogy ne egyek. Semmit! Nem tudom, hogy miért érzem így a mai napig. De tudom, hogy ez ellen kell tennem valamit. A cél az, hogy szeressem és elfogadjam magam a hibáimmal együtt.
Nehéz, mikor azon töprengek, hogy egyek, mert meg kell gyógyulnom és megérdemlem,
VAGY
Nem enni, mert el akarok tűnni innen és nem érdemlem meg.
Holnap újra nekikezdek az egésznek. Folytatom, nem adom fel!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése